Fogorvosi szemle, 1950 (43. évfolyam, 1-12. szám)
1950-01-01 / 1. szám
LAPSZEMLE 27 Taylor, R. M. S.: Gyermekkori fogszuvasodás Ausztrália északi területén. (Dental Caries in Children of Northern Territory of Australia.) Dent. J. Australia : 21, 123. (1949 3-) A szerző a bennszülött és fehér iskolásgyermekek két csoportját vizsgálta szuvasodás szempontjából. Arra az eredményre jutott, hogy a caries iskolásgyermekeknél 53% volt. Azt talalta, hogy a bennszülött gyermekek nyolcszor kisebb mértékben betegedtek meg fogszuvasodásban. A caries-gyakoriság 95%, illetve bennszülött gyermekeknél 40%-ra rúgott. Valamennyi fog közül 32% nem volt ép, míg ez a szám bennszülött gyermekeknél csak 4—5% volt. Azt észlelte, hogy a tejfogak károsodása súlyosabb volt, mint a maradandó fogaké. Megjegyzi, hogy a bennszülött gyermekek csak az utolsó öt évben fogyasztottak szénhidrátdús modern táplálékot. Régebben a bennszülött ausztráliai nép magas caries-immunitással rendelkezett. Bizonyosra vehető, hogy a szuvasodás terjedését a cukor- és lisztélelmezés okozza. Tekinttebe kell venni még más tényező szerepét is, amelyek azonban még nem tisztázottak. Hasonló a helyzet az Új- Zeelandban megvizsgált gyermekeknél is. Itt azonban a caries-gyakoriság csökkenőben van, ami a kezelés, nevelés és oktatás egyenes következménye. Dr. Gergely Éva. Appelbaum, Edmund: Szövettani elváltozások fogszuvasodásnál. (Tissue Char ges in Dental Caries.) Annals of Dent.: 7, 1. (1948. 3.) A fogszuvasodás kóroktanának kutatása az utóbbi időben nagy fejlődésen ment keresztül. Szerző megemlékezik a klasszikus Miller-féle elméletről, majd rámutat, hogy nemrégiben Gottlieb, Diamond, Appelbaum vizsgálták a caries^ keletkezésének mechanizmusát. Úgy találták, hogy a proteolysis a döntő faktor. Rosebury, Karshan és Foley fehéregereknél mesterségesen idéztek elő szuvasodást. Vizsgálatuk eredménye szerint a proteolysis a zománc organikus állományát éri. A szerző metszeteket készített stagnáló szuvas esetekről. A metszeteket 5%-os salétromsavval kezelte, mire az épnek látszó zománc szétvált, és egyedül a szuvas rész maradt meg. A szuvas részt bevonta kanadabalzsammal és mikroszkóp alatt azt találta, hogy a metszet vastagsága ellenére a zománcnyalábok és ezeknek a belseje jól felismerhetők. Baktériumok nem voltak találhatók. Ennek az a magyarázata, hogy a savtermelő baktériumok csak a felületen hatnak. A mésztelenítéshez használt 5%-os salétromsav nem oldja a szerves zománcnyalábokat. Dr. Tóth M. Hedvig. Trembla, Vincent: Védekezés a fogszuvasodás ellen. (Répression de la carie dentaire.) L’Odontologie: 70, 90. (1949. 2.) A szerző két módot lát a caries elleni védekezésre. Az első a zománcot károsító behatások csökkentése, a második a fogak ellenállásának növelése. Az aktív védekezés a másodlagos dentin képződése. A paszszív védekezés a fog szerkezetének, kémiai összetételének megváltoztatásában rejlik. A hydroxylapatitot kell a nagyobb ellenállású fluorapatittal helyettesíteni. Fluorapatit alacsonyabb pH, vagy hydrogenhyperoxyd segítségével gyorsabban képződik. A szerző részletesen tárgyalja még a különböző caries-ellenes védekezési módokat. Végül beszámol a michigani egyetemen végzett vizsgálatokról, amelyek azt mutatták, hogy caries-immunis egyének vérében lactobacillus antitestek voltak kimutathatók. A nyál tryptophant és amylaset tartalmazott nagyobb
