Fogorvosi szemle, 1950 (43. évfolyam, 1-12. szám)
1950-04-01 / 4. szám
124 MOLNÁR LÁSZLÓ dr. fejtenek ki. Bánhegyi, Lőrinczy és Brand megállapították, hogy parodontosisos betegeken az endogen húgysav kiválasztása elhúzódó vagy csökkent. Ennek oka nem a vesében rejlik, mert a veseparenchyma koncentrációs képessége normális, hanem bizonyos szövetek affinitása révén támad a retentio. Minthogy az anyagcserebetegségek és a parodontosis között sok esetben látható összefüggés van, a foglazulást — különösen annak diffus atrophiával járó alakját — alkati tényezőkkel kapcsolatos megbetegedésnek kell tartanunk és mint biológiai kérdés nemcsak a fogászt, hanem az általános orvost vagy belgyógyászt is érdekli. Rendkívüli jelentőségű volna a terápia szempontjából, ha a foglazulás okait pontosan ismernők, illetve ha az alkati vagy endokrin tényezők szerepét precízen állapíthatnák meg a parodontium megbetegedései esetében. Az a feltételezés, hogy a parodontosis elsősorban pyknikus egyének megbetegedése, akiknek hypermesenchymalis szövetei a 40. életév körül működéses átalakuláson mennek át, nem teljesen helytálló, minthogy leptosom vagy atléta páciensek fogai is áldozatul eshetnek a foglazulásnak. A leptosomok egy részének igen szilárdan ülő, idősebb korban kopott, jól meszesedett fogai vannak, de vannak parodontosisra hajlamosak is közöttük. Bonyolult kölcsönhatások (correlatio) is érvényesülnek : a belső secretio szervei, az alkat, az anyagcsere és táplálékfelvétel módja és összetétele mind szerepelnek. Minthogy ugyanazon szájban egyes fogak erősen lekophatnak és jól működve szilárdak maradnak, más fogak pedig meglazulnak, elsősorban a functionalis szemlélet alapján ítélünk. A kiadós rágás már a kis gyermekkorban kifejti jó hatását a rágószervre, elsősorban alkati tényezőkön alapszik és a neuropatha csecsemő szopáslustasága folytatódik tovább a hiányos, felületes rágásban, amellyel együtt jár a nem megfelelő nyálképződés, az állcsontok és az izomzat gyengébb fejlettsége. A fogpótlás elhorgonvzása szempontjából lényeges körülmény az állcsontok és a fogmedernyúlvány csontszövetének szerkezete. Alkati és hormonalis okokból vékony (leptosom) egyének és nők állcsontja is vékonyabb és gyengébb, mint az atlétáké. Felnőtt korban a parodontosist illetőleg igen fontos volna, ha a fogazat jövőjét prognosztikusán meg tudnók ítélni. Az öröklés szerepe nyilvánvaló. Ha mindkét szülő fogait korán, 40—50 éves korban foglazulás folytán elveszítette, az utódok is — nagy valószínűséggel — megbetegedhetnek parodontosisban. Nem azért, mintha a lazulás teljesen alkati,
