Fogorvosi szemle, 1950 (43. évfolyam, 1-12. szám)

1950-04-01 / 4. szám

108

TÓTH KAMÉLIA dr.

Az eredmények kiértékelése meglehetősen nehéz feladat. Mindenképpen lényegesnek és bizonyító erejűnek véljük azt, hogy az arányszámok natív gyökércsatornaviszonyok mellett lényegesen nagyobbak, mint akár a gyökércsatorna feltárása, akár a gyökércsatorna feltöltése, vagy az apex elzárása után. Ez, véleményünk szerint, arra vezethető vissza, hogy a fel nem tárt gyökércsatorna elektrofizikai viszonyai teljesen ellenőrizhetetlenek. A gyökércsatorna feltárása a jól vezető gyökércsatorna-tartalom eltávolítása miatt az ellenállás lényeges növekedéséhez vezet, a gyökércsatorna feltöltése pedig az ellenállás lényeges csökkenéséhez. Megemlítendőnek tartjuk azt a megállapításunkat, hogy az arányszám az A és C kísérletben mért ellenállásértékek között a gyökércsatorna feltöltése esetén a legkisebb. Ez azt mutatja, hogy a gyökércsatorna vezetőképességének lényeges befolyása van az áram eloszlására a fogon belül.

Érdekes körülmény, hogy az arányszámok az A és В kísérletben mért ellenállások között kisebbek, mint а В és C kísérletek között. Ennek okát adni egyelőre nem tudjuk. Ugyanígy nem tudjuk okát adni egyelőre annak a lényeges nagyságrendi különbségnek, ami a jelenlegi mérési eredmények és az irodalomban eddig lefektetett adatok között van. Ezen kérdések tisztázására további kísérletek szükségesek.

Annyi mindenesetre kiderül jleen kísérleteinkből, hogy az iooo Hz frequenciájú áram eloszlására lényeges befolyással bír, hogy milyen kiterjedésű a fog és az áramot továbbvezető elektrolyt között az érintkezési felület. Ez azt mutatja, hogy iooo Hz frequenciájú áramnak a nedves dentin-falakon keresztül történő elvezetődése nem elhanyagolható tényező, aminek gyakorlati jelentősége a magas frequenciájú árammal végzett gyökérkezeléseknél van.

Összefoglalás.

A fog ellenállása méretett iooo Hz frequenciájú váltóárammal szemben úgy, hogy csak csúcsa, fél gyökérhossza és teljes gyökérhossza volt kontaktusban az áramot továbbvezető közeggel. Minél nagyobb felületen érintkezett a fog környezetével, annál kisebb ellenállást mutatott.

Келенхедьи-Тотх К.:

Измерили сопротивление зуба 1000 Гц. фреквенционному переменному электрическому току, так, что лишь его корень, половина длины корня и целая длина корня была в контакте с средой, ведущей электрический ток. Чем большей поверхностью соприкасался зуб к среде, тем меньшее сопротивление он показывал.