Fogorvosi szemle, 1950 (43. évfolyam, 1-12. szám)
1950-04-01 / 4. szám
ELEKTRONCSŐ GENERÁTORRAL GERJESZTETT ÁRAM 105 végett célszerűnek látszott újabb kísérleteket végezni, lehetőleg módszertani hibáktól mentesen. Ezeknek eredményeiről számolok be. Metodika. A méréseket frissen húzott egy-gyökerű, részint élő, részint gangraenás fogakon végeztük az egyetem orvoskari fizikai intézetében.* Az extrakció és mérések között 5 óránál több idő egyetlen esetben sem telt el; közben az extrahált fogat — kiszáradás ellen védendő — «nedves kamrában» tartottuk. Hogy az áram eloszlásáról a fogban valamelyes képet nyerjünk, célszerűnek láttuk, hogy egyazon fogon különböző körülmények között végezzünk méréseket. Amit változtattunk, a fog és az emberi testet helyettesítő elektrolytes közeg közötti érintkezési felület nagysága volt. Minden fogon három mérést végeztünk, az elsőt úgy, hogy csupán a gyökércsúcs volt érintkezésben a további áramvezetést biztosítani hivatott kocsonyás elektrolyttel (1. ábra A). Ezután a fogat 5 mm mélyen merítettük a vezető közegbe, s újabb mérést végeztünk (1. ábra B), majd a harmadik mérésnél a fog kb. nyakig merült az elektrolytbe (1. ábra C). A továbbiakban egyszerűség kedvéért А, В és C kísérletről beszélünk. A fogat U-alakú üvegcső egyik szárába helyeztük. Az üvegcsőben physiológiás konyhasóban oldott 6—8% gelatin volt. Az üvegcső másik szárába merült az indifferens szénelektród, kb. egy szintig a foggal. Differens elektródként rézdrótot használtunk, melyet physiologiás konyhasóoldattal átitatott vattával csavartunk körül. Ezt helyeztük a pulpakamrába. * Szalay Sándor professzor és Medveczky László tanársegéd úrnak ezúton is köszönetét mondok ezért s a mérések, valamint számítások körül nyújtott segítségükért. A. B. I. ábra. C
