Fogorvosi szemle, 1950 (43. évfolyam, 1-12. szám)

1950-04-01 / 4. szám

A FOGSZUVASODÁS MEGELŐZÉSE A TÁPLÁLKOZÁS ÚTJÁN 101

talán kicsit szűkre szabott is és szabályosabb időközökben nyújtott mint a magánéletben, amely továbbá a szénhydrátok, különösen a nyalánkságok erősebb redukciójával jár, ha nem is szünteti meg teljesen a fogszuvasodást, de legalább is lényegesen redukálni képes.

Külön fejezetet érdemelnek azok az önként adódó kísérletek, amelyek a világot már két ízben végigsöprő háború táplálkozási korlátozásából adódtak.

Már az első világháborúból német szerzők, majd később a spanyol háborúban Adler számolt be arról, hogy a háború alatt vagy közvetlenül háború után a gyermekek fogai jobbak voltak. A második világháború közlései közül legfeltűnőbb Kingé, az angol gyerekekről, aki a javulást a már tervszerűen adott D-vitaminnak és a kenyérbe kevert calciumnak tulajdonítja. De szembetűnő itt az, hogy már az első háború alatt is észlelték a gyermekek fogainak javulását, mikor ezen anyagokat még nem adagolták a táplálékhoz. Úgy tetszik, hogy inkább a szénhydrátok, különösen a cukor háborús viszonyok miatti redukciója és talán mégis a barnább kenyér vagy talán a megkevesbedett élelmiszereknek helyesebb elosztása, a ritkább étkezés s talán az ez idő alatt az anyákra és csecsemőkre fordított nagyobb figyelem az oka a fogszuvasodás háborús csökkenésének.

Végül meg kell említenem a Magyarországon végzett ezirányú vizsgálatokat is. Az egyikről én számoltam be a centenáris nagygyűlésen kb. iooo bajai gyermek táplálkozásának vizsgálata alapján. A másik nagyobbszámú gyermeken végzett vizsgálatról csak szóbeli közlésből van tudomásom. Ez az ú. n. dobozi-kísérlet ; Dobszav közléséből tudom, hogy összehasonlították a gyermekmenhelyen lévő gyermekek fogazatát a békésmegyei Doboz községben levő gyermekek fogazatával, s azt találták, hogy noha az egyik csoport az előadásom elején említett ú. n. «kiegyensúlyozott» diétát kapta, míg a másik csoport nem, a két csoport fogszuvasodása között éppúgy nem találtak különbséget, mint én Baján a helyesen és helytelenül táplálkozó gyermekek fogszuvasodása között. Ugyanerre a konklúzióra jut a michigani caries-konferencia is (1947) : «a kiküldött bizottság nem látja világosan, hogy optimális, kiegyensúlyozott étrend a fogszuvasodásra hatással lenne. Mindenkinek egyéni diétát kellene betartani, amely az ő egészségére a legkedvezőbb.» A bizottság nem találta nyilvánvalónak, hogy a rostos ételek, a nyers gyümölcsök és főzelékek csökkentenék a fogszuvasodást, viszont valószínűnek látszik, hogy a cukornak a redukciója hatásos eszköz a fogszuvasodás megelőzésére, föltéve természetesen, hogy az ezáltal elvesztett kalóriát mással pótoljuk. A cukor károsító hatása nem csökken, ha a táplálékhoz vitaminokat vagy ásványi sókat adunk.