Fogorvosi szemle, 1949 (42. évfolyam, 1-12. szám)

1949-02-01 / 2-3. szám

88 DR. KUCHÁRIK STEFÁNIA : GYÖKÉRCSATORNAKEZELÉS PENICILLINNEL

mellett még más antibiotikumok is hozzáférhetők lesznek számunkra, amelyek a penicillin-resistens bakterium-törzsekkel szemben is (pl. a subtilin, a G-negativ-bact. ellen) hatásosak. Addig a penicillin a gyakorlatban az említett akut esetekben és adjuvansként a gyökérkezelésekhez (az izgató antisepticumok helyett), mint szövetbarát antibakterikum javallt.

Még le nem zárt vizsgálataimból az is következik, hogy kevés és alig kontrollált eset kapcsán nem szabad e kérdésben nyilatkozni.

Irodalom.

Or. J. Barra és L. I. Cecconi: Essais de traitement radiculaire par la Penicilline de dents infectées. L’Odontologie 1948. márc. — I. B. Bender: Penicillin in root canal therapy. The Journal of the American Dental Association. 1947. 34.—M. Buchbinder: Laboratory and clinical study of Penicillin in root canal therapy. The Journal of the Am. D. Ass 1947. jan. — L. R. Cahn: Use of Penicillin in Dentistry 1946. The Year Book of Dent. — W. S. Hoffman: Penicillin, its use and possible abuse. The Journal of the Am. D. Association. 1947. jan. — Ch. Lyons: Penicillin therapy of surgical infections in the U. S. Army The Journal of the Am. Med. Association. 1943. dec. — Dr. Max W. Harowdr. Saymour I. Kaplan: Use of Penicillin in Oil and Wax in Endodontien. Dental Items 1948. aug. — F. R. Munz: Clinical Trials of Treating Infected Pulps with Penicillin. The D. Record 1947. máj. — N. N. Potkin: The use of Penicillin in treatment of the root canal. The Journal of the Am. D. Ass. 1947. 34. — F. E. Shaw, E. Sprawson, H. B. May: The bact. examination of infected dental pulp canal and use of penicillin in pulpcanal therapy. Brit Med. Journal. 1945 apr. — Rosenthal J : A penicillin. Bp. 1946.

Az állcsontok elváltozásai lemezes protézisek alatt.

Irta : Dr. MOLNÁR LÁSZLÓ egyetemi magántanár.

A lemezes fogművek a rágónyomást a nyálkahártyának és a csontszövetnek adják át. A csont passzív szövet, szerkezete az izmok húzásának megfelelően alakul ki. Állandó bontás és építés jellemzik a fogmedernyúlvány csontgerendázatát.

A processus alveolaris teljesen fajlagos szövet és az izomműködés átvitele a csontrendszer egyéb részeitől eltérően történik. A fogmedernyúlvány csontszövetére nem hat közvetlenül az izmok húzása, hanem mindig csak a fogak vagy fogművek működése révén, a rágófelületen át. A proc. alveolaris csontszövetét speciálisan kialakult és sajátos működést végző szövetnek tekinthetjük és protetikai műveleteink kapcsán erre a szempontra feltétlenül figyelemmel kell lennünk.

A közvetlen nyomás elviselésére leginkább egyenletesen domború csontfelszínek alkalmasak. Kiálló, tüskeszerű, éles részek, vékony, késpengeszerű alsó gerincek csak kicsiny nyomást képesek felvenni. A csont külső, tömött lemeze (lamina compacta) fogja fel az alaplemez felől ható nyomást, amelynek hatása kedvező esetben az alatta lévő spongiosa nagy területén oszlik el és bizonyos fokig stimuláló, ösztönző hatású. Puha ételek szétnyomása révén és a még megtartott maradékfogazat csontgerendázatát ól származó ingerekből a fogatlan állcsontrészekre is juthat serkentő hatás.

így az erőteljes rágás hatására igen hiányos fogazatban is kialakulhat olyan csontszer kezet, amely éveken át alig sorvad. Rosszul tervezett és hibásan artikuláló fogművek néha több kárt okoznak, mint hasznot : a maradékfogazatot a kapcsok terhelik, a teljes fogműveken pedig a magascsücskű porcelánfogak ütközése okozhat csontpusztulást.

A természetes fog szerszámhoz hasonlítható, amelynek nyele a gyökér. A működés közben támadó erők (rágónyomás) és a megtámasztás közötti összefüggés ismerete a protétikai műveletek és elhorgonyzás megértéséhez is igen fontos.