Fogorvosi szemle, 1949 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1949-02-01 / 2-3. szám
80 DR. KOCSIS ANTAL GÁBOR Állkapocsízületi röntgenvizsgálatok tekintettel a fejecs helyzetére. Irta : Dr. KOCSIS ANTAL GÁBOR egyetemi magántanár. Az ember életmegnyilvánulásának csaknem minden körülménye között az állkapocsízület bizonyos feladatot végez. Az ösztönélet legelemibb funkciója, a táplálkozás az állkapocs működése nélkül el sem képzelhető és az állkapocsízület részvételével játszódik le az emberi élet legemberibb és legsajátosabb közösségi ténykedése, a beszéd is. Az állkapocsfejecs különböző helyzetét röntgenképen tanulmányoztam. A felvételek az Országos Társadalombiztosító Intézet Csengery-utcai rendelőintézetének I. számú röntgen-osztályán készültek. Ha csak sablonos beállításban készítjük el a röntgenfelvételt az állakpocsízületről, akkor nem kapunk világos képet, minthogy a lemezre vetülő csontok felismerhetetlenné teszik mind az állkapocsízület fejecsét, mind a fossa mandibularist. Schüller (1905) bécsi röntgenologusnak az érdeme, hogy a koponyaalapról írt röntgen-tanulmányaiban kidolgozta az állkapocsízület pontos oldalirányú felvételének módszerét. Ezzel a módszerrel pontos képét kapjuk az állkapocsízületnek sagittalis irányban. Schüller beállításában a felvétel úgy készül, hogy a iöntgenasztalon a beteg oldalfekvésben helyezkedik el és a fülét ráhelyezi a felvételi lemezt tartamazó kazettára úgy, hogy a fülkagylót a fülnyílásra szorítja. Az ellenkező oldali os parietaleról irányul a röntgencső a felvételi oldali állkapocsízület tájára, illetve a csontos hallójáratra. Ezzel a felvételi módszerrel a sugárnak nem kell áthaladnia az os sphenoidale csontjain, amelyek az állkapocsízület kontúrjait elmosódottakká tennék. Az állkapocsízületről készített röntgenképen igen jól látható az os mastoideum, a cellulae mastoideae, majd előttünk a csontos hallójárat nyílása és a processus zygomaticus, továbbá a fossa mandibularis íve, a tuberculum articulare domborulata, valamint a condylus mandibulae Tájékozódás céljából a pórus acusticus externus mindig jól látható nyílása útbaigazít bennünket, ennek röntgenárnyéka mindig a fossa mandibularis mögött helyezkedik el. Schüller beállítása alapján kapott röntgenfevételek az articulatio temporomandibularis sagittális irányú képét adják. Az állkapocsízületnek Schüller beállításában való röntgenfelvételét már 1940-ben alkalmaztam egy kórtani esettel kapcsolatban és a Schüller-beállítás értékét közleményemben is kifejtettem. Az állkapocsízületről a fejecs különböző helyzetében számos felvételt készítettünk : I. nyugalmi helyzetben, 2. összeszorított fogsor esetében (occlusio), 3. nyitott száj mellett, 4. az alsó nagymetszőket a felsők elé csúsztatjuk 1 mm-nyire úgy, hogy a szemfogak egymással érintkezésben maradjanak (propulsio), 5. a fogak oldalharapási helyzetében. A mandibula fejecsről a különböző helyzetekben készült röntgenfelvételeket a következőkben ismertetem röviden : ad I. (Nyugalmi helyzet.) A röntgenfelvételen az állkapocs fejecse a tuberculum articulare-val egyvonalban nyugszik, jól megfigyelhető a röntgenképen az, hogy a fossa mandibularis legmagasabb íve és az állkapocs fejecse között kb. 2% mm a rés. Az állkapocs nyugalmi helyzetében az alsó és felső fogak nincsenek érintkezésben egymással, hanem 2—3 mm távolság van közöttük. A nyitó- és záróizmok az állkapcsot egyensúlyi helyzetben, feszültségmentesen tartják. Beszéd közötti szünetekben és alvás közben a mandibula fejecse rendszerint ebben a pozícióban, az ú. n. nyugalmi helyzetben pihen. Az ízületi árok hátsó falát nem érinti az állkapocs fejecs (II. ábra I.). ad. 2. (Occlusio.) A fogak egymással szoros érintkezésben vannak, az állkapocsfejecs kb. i mm-nyire magasabban áll, mint nyugalmi helyzetben és a mandibula fejecse az ízület hátsó falával is érintkezésbe kerül. A fossa mandibularis íve és az állkapocs fejecs közötti rés jelöli a discus articularis vastagságát. Salamon a fogsor-
