Fogorvosi szemle, 1949 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1949-02-01 / 2-3. szám
SZEMFOGAK KETTŐS INLAY-RENDSZERE 77 Szemfogak harmadosztályú kavitásában alkalmazott kettős inlay-rendszer. Irta: Dr. KEMÉNY IMRE. A gyakorlat is igazolja azt a tudományos megállapítást, hogy a fémbetét a tartósabb eredmény szempontjából inkább alkalmas a szuvasodás okozta szövethiány pótlására, mint az amalgám vagy szilikát tömés, mert ezektől eltérően, anyaga a nyál kémiai hatásával szemben ellenállóbb, térfogatát nem változtatja és a rágónyomás erőivel szemben kellő szilárdsággal rendelkezik. Mindezek a tulajdonságok elsősorban a szélizáródás állandóságát biztosítják. Hogy a fémbetétek mindezen előnyös tulajdonságaik ellenére a frontfogakon nem nyernek alkalmazást olyan mértékben, mint megérdemelnék, annak legfőbb oka, hogy színük elüt a fog színétől : kozmetikailag tehát rossz eredményt adnak. Az a szabály ugyanis, hogy a kavitás határát a fog öntisztuló felületéig kell kiterjeszteni, a frontfogakra is érvényes. Ezért harmadosztályú vitsbaáak készített fémbetét határa legalább is vonalszerű kiterjedésben szükségszerűen a fog labiális felszínére is kerül és ezt káros következmények nélkül a legszellemesebb preparálási módszer sem teszi elkerülhetővé. Azonban helytelen módszerrel történt preparáláskor vagy negyedosztályú kavitásnál a fém már nem vonalszerű kiterjedésben, hanem széles sávban kerül a fog labiális felszínére. E két utóbbi esetben a frontfogak területén a fémbetét alkalmazását kozmetikai okokból ellenjavaltnak tekinthetjük. A fémbetéteknek ez a rossz kozmetikai eredménye azonban csak a négy frontfogra korlátozódik, mert ezek a fogak már beszédkor is szinte exponáltan a látótérbe kerülnek. De nem vonatkozik a szemfogakra, amelyek már inkább a fogív oldalsó részéhez tartoznak. A fém vonalszerű megjelenése ezen a területen tehát csak figyelmes megtekintéssel vehető észre. Ez azt jelenti, hogy szemfogak harmadosztályú kavitásába kozmetikai hátrányok nélkül fémbetét készíthető. Ha azonban a fém a fog labiális felszínén nagyobb kiterjedésben látszik, alkalmazása itt is — kozmetikai okokból — ellenjavalt. Mindezekből látjuk, hogy a prepaláláskor arra kell törekednünk, hogy a fog labiális felszínén a fémbetét határa csupán vonalszerű kiterjedésben legyen látható. Frontfogaknál, s így szemfognál is, a preparálás két formáját különböztethetjük meg aszerint, hogy a lenyomat vétel és az inlay behelyezése a fog axiális irányában — mint másodosztályú kavitásnál —, vagy pedig a fog lingvális felszíne felől történik, amely irány szöget képez a fog hossztengelyével. Az előbbi esetben a retencióra szükséges fecskefarkot szemfognál a lingvális felszínen a tuberkulum dentis és a rágóél közti területen helyezzük el és a fog approximális felületének a kiképzése slice-preparációval történik (Boisson, Koller; i. ábra). A preparálás e módjánál a ferde sík érdekében a nagy mértékben beszűkülő nyaki rész miatt a fog oldalsó felületéből és az éli részből is sokat kell eltávolítani és utólag fémmel pótolni, amely egyes esetekben a fog vitalitását fenyegetheti, másrészt kozmetikailag igen rossz eredményt ad. Kozmetikailag sokkal előnyösebb és a pulpa sértését kevésbbé fenyegeti, ha a kavitást úgy preparáljuk, hogy a lenyomat vét el és az inlay behelyezési iránya a fog lingvális felszíne felől történjék. Ebben az esetben ugyanis elkerülhető az approximális felszín nagymérvű csiszolása, mert ahhoz, hogy az inlay gingivalis része jó szélizáródással a kavitásban levő helyére kerüljön, nem szükséges, hogy ez a rész előbb a mesiodistalis irányban nagyobb átmérőjű metszőéli harmadon is áthaladjon. Az approximális falból ebben az esetben csak annyit veszünk el, hogy az inlay széle a két fog között a labiális felszín határáig kiterjeszthető legyen. A kavitás alakítása ebben az esetben Black szerint történik, s minden oldala a lingvális felszín felé tekint. Amint látjuk, i ábra Szemfog harmadosztályú kavitásába készült inlay slicepreparatióval (Boisson).
