Fogorvosi szemle, 1949 (42. évfolyam, 1-12. szám)

1949-02-01 / 2-3. szám

70

DR. HATTYASY DEZSŐ

Sötét látótérben való vizsgálata a zománcnak igen alkalmasnak bizonyult a rejtett zománcdeíektusok feltárására. Ezek a belső hypoplasiák túlnyomóan a dentin közelében foltszerűen mutatkoznak és rendszerint nem festődnek. Ezekre már Rudas 1902-ben felhívta a figyelmet. Klinikai jelentőségük ismeretlen, valószínűleg jelentéktelen. A sötét látótérben való vizsgálat azonkívül feltárja a műleges repedéseket stb., ami a zománccsiszolatok készítésekor igen könnyen előfordul és lamelláknak stb. a képét utánozza. Belső zománcdefektusok gyakran láthatók az approximális zománcban, de úgy látszik, hogy nem képeznek itinerariumot a caries terjedésében.

b) A zománc viselkedése polarizált fényben.

Ez alkalommal csupán a zománcban fellépő interferenciás jelenségekre óhajtom a figyelmet felhívni. Vékony kanadabalzsamba zárt zománc halvány világoskék interferenciás színt ad, vastagabb zománc fehéres árnyalatot. Készítményeink jelentős részében azonban a felülettel párhuzamosan csíkok és foltok alakjában abnormális interferenciás színek mutatkoznak egymástól élesen elhatárolva. Leginkább jellegzetesen és változatosan a külső zománcréteg viselkedik (approximális zománc és a csücsök, valamint rágófelületi zománc külső negyede). Gyakran láthatók a külső zománcban a zöld, vörös és orange interferenciás színek kívülről befelé. A 2. ábrán approx, carieses fog ép rágófelületi zománcán pl. a külső rétegben zöldes-vörösorange színek láthatók. A belső zománc fehéres interf. színt ad. A képet bonyolulttá teszik a festett zománcmezők és a pigmentált középzománc éles kontúrral elváló foltja. A zománc e hármas tagozottsága gyakran megfigyelhető volt már a festett készítményeken is. A 3. a, b, c ábrán ugyanaz a fogrész látható rendes fényben, sötét látótér és poláros fényben. Ezen a fogon a festett készítményen (a) jól látszik a megfestett középső zománcréteg elmosódó határokkal. A sötét látótérben (b) csak kevés felvillanó zománcfoltocskát látunk, annak jeleként, hogy a zománc eléggé szabályosan fejlett. A poláros képen (c) élesen elválik a külső és belső, élénk fehér interferenciás színt adó réteg a közbülső vastag, részben pigmentált rétegre emlékeztető résztől.

A pigmentált zománc kérdése jelen vizsgálatokban is felvetődött. Feltűnő, hogy a pigmentált mezők mennyire élesen elválnak a poláros fényben a kevésbbé, vagy nem pigmentált zománctól. A pigmentált zománc nemcsak, hogy nem festődik, de poláris fényben is eltérően viselkedik. Eddigi vizsgálataimból csupán annyit tudtam leszűrni, hogy nem valószínű, hogy a pigmentált réteg finom levegőzárványok eredménye volna, mint azt v. Ebner gondolta, hanem valószínűbb, hogy a zománcba olyan anyag kerül, amely optikai és festődési viselkedését megváltoztatja.

c) A vizsgálati eredmények értékelése.

Összevetve eredményeinket az első fejezetben ismertetett adatokkal, figyelemreméltó, hogy ezek leginkább Pickerill kutatási vonalába esnek. A festődési képessége a zománcnak nem jelent kevesebbet, mint azt, hogy olyan zománcalakelemek vannak, amelyek nem saturáltak, nem telítettek ; ilyen módon festékmolekulák felvételére alkalmasak. Nem véletlen, hogy éppen a cariesre hajlamos és aktuális approx, cariest mutató fogak festődési indexe kiugrik. A többi vizsgált csoportok (rágófelületi-cementcaries, ép fogak) viszonylag magas — 50% körüli — zománc-festődése nem tükrözi a valódi viszonyokat, mert éppen az, hogy a rágófelületi és cement-caries hasonló festődési indexel bír, mint az ép fogak mutatja, hogy tulajdonképpen az «ép fog»csoportba olyan fogak sodródtak be, amelyek már bizonyos cariesfogékonysággal bírnak. Pickerill azt találta, hogy a caries-fogékony fogak keménysége és fajsúlya kisebb mint a caries-resistens fogaké. Mostani észlelésünkkel, hogy a cariesre fogékony fogak struktúrája lazább, ezt az észlelést megerősíti, ill. más oldalról mutatja be. Az a benyomásunk, hogy az az érési folyamat, amelyen a fiatal zománcnak az áttörés után keresztül kell esni, nem történik meg úgy a cariesre hajlamos, mint a caries-negatív fogakon. Tisztán látszanak az utak, mint pl. az a 3. ábrán látható, hogy a zománcfelület a száj felé és a dentin felé hasonlóképpen viselkedik. Caries-positiv fogon viszont a zománc középső része viszonylag laza marad és szinte szívó hatást gyakorol a széli jobban elmeszesedett rétegek felé. Ezáltal azoknak resistentiáját, tömény-