Fogorvosi szemle, 1949 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1949-02-01 / 2-3. szám
68 DR. HATTYASY DEZSŐ máncprizmák között elvesznek (Schmelzbüscheln, tufts). E képletek szintén nehezebben meszesednek el. Miután a zománcprizmák meszesedési foka, ezáltal a prizmahüvelyek meszesesedési foka is, továbbá a prizmaközötti állomány meszesedése, a lamellák száma stb. erősen egyénileg variál, megérthető, hogy találni fogunk fiatal fogakat, amelyek gyorsan meszesedtek, azaz a posteruptiv meszesedés előrehaladottabb stádiumában vannak és találni fogunk idősebb fogakat, amelyek relative kevésbbé haladtak előre ezen az úton. Megismerve azokat az utakat a zománcban, amelyek relative anorganikus anyagban szegények és organikus anyagban gazdagok (prizmahüvelyek, lamellák, prizmaközötti állomány), nyilvánvaló, hogy ezek lesznek azok az utak, amelyeken keresztül a normális körülmények között az utómeszesedés, kóros körülmények között a desintegrálás végbemehet. A posteruptiv meszesedés egyik legdöntőbb bizonyítéka a zománc optikai viselkedésének megváltozása. V. v. Ebner (17) alapvető polarizációs vizsgálataiban már a század elején megállapította, hogy a pozitív kettőstörést mutató fiatal zománc a megkeményedéssel fokozatosan megy át a végleges negativ kettőstörő fázisba, W. J. Schmidt (18) a submikroskopikus organisatio egyik legjobb ismerője éppen Budapesten 1927-ben a X. nemzetközi zoologus kongresszuson tartott előadásán ismertette behatóan a fogzománcon beálló e törésmutató-változás lényegét: A zománcprizma szerkezete finom micelláris szerkezetnek felel meg. A pálcikaalakú submikronok a fiatal zománcban intermicelláris terekkel megszakítottak, amely a természetes állapotban vízben gazdag. A zománcprizma megkeményedése intussusceptio által történik, új részecskéknek a régiek közé való beraktározása által ; ezáltal eltűnnek a rések és a közti folyadék, ezzel azonban egyidejűén a pozitív kettőstörés alapja is. Az elegytest mindinkább egykomponensű lesz. Ilyen módon a pozitív kettőstörés mindinkább gyengébb és bizonytalanabb lesz, míg idővel a negativ kettőstörés mindinkább dominánssá válik. Az elmondottakból nyilvánvaló, hogy egyrészről a dentinben és a dentin felől befolyásolt zománcrészekben főleg Ca és P beépítése folyik. Ez a beépítés azonban csak olyan módon jöhet létre, hogy különböző segédmechanizmusok is akcióba lépnek. Ilyen segédmechanizmus pl. a viszonylag magas phosphatase-enzym conc. a pulpában és a dentinben, ami lehetővé teszi a mészsók oldatban tartását, ill. transportját. Másrészről a zománcfelszín mint adsorbens-felület fogandó fel. Ezt a felületet a fiatal fogakon a rágófelületen is a cuticula dentis fedi, amely Manley (1948) (19) vizsgálatai szerint mind a lamellákkal, mind Zuber (1948) (20) vizsgálatai szerint a prizmahüvelyekkel is összefügg. Ennek a hártyának fizikális-kémiai jelentőségét már Pickerill 1912- ben kifejtette és hangsúlyozta, hogy a nyál minősége, mennyisége, viscositása, mucintartalma, mennyire befolyásolják a nyál-elektrolitek viselkedését a zomáccal szemben és így a nyálfelöli zománc-elmeszesedést. i. ábra. Zománcprizmák bazalis része. A dentinből átlépő Tomes-i. rostok (t) violett színben festődnek és a zománcprizma bazalis lekerekített végén (z) sapkaszerűen élénken festődve tapadnak. A prizmák között jelentős prizmaközötti állomány (pá) van. Saját vizsgálatok. Frissen extrahált és 10%-os formaiinban rögzített különböző korú emberi fogakból vékony csiszolatokat készítettünk. Ehelyütt is hálás köszön etemet fejezem ki Tóth Piroska kedves munkatársamnak, aki a csiszolat ok készítését oly sok fáradsággal, szakértelemmel és kitartással végezte. A csiszolatok egy részét vastagságukra mikrométerrel is ellenőriztük. A csiszolatok egy részét nativan hagytuk, másik részét módosított Ruppricht f. festési módszerrel festettük meg. A csiszolatok készítésekor igen ügyeltünk arra, hogy azok ki ne száradjanak.
