Fogorvosi szemle, 1949 (42. évfolyam, 1-12. szám)

1949-02-01 / 2-3. szám

A STOMATOLOGIAI KLINIKA FELAVATÁSA

41

gyakorolni és fejleszteni. Eközben sok nehézséggel kellett megküzdenie, de bámulatos szorgalommal dolgozott és az angol szakkörökkel igen bensőséges kapcsolatba jutott, így tanulmányozta a londoni kórházak fogászati osztályait, a szájsebészek működését, a fogászati iskola tanfolyamait, mindenre élesen figyelve és látva egyrészt azok előnyeit, de egyúttal hátrányait is. Különösen a kórházakban működő fogászati osztályok ragadták meg figyelmét és már akkor elhatározta, hogy ezt nálunk is meg kell honosítani. Viszont a fogászati iskola szétfolyó tisztán gyakorlati módszereivel nem értett egyet, mert belátta, hogy csakis szigorú tanterv és egységes vezetés alatt álló, az orvosi fakultáshoz szorosan kapcsolt fogorvosi tanintézet felelhet meg céljának. Igen nagy olvasottsága, amely az angol szakirodalmon kívül a németet és franciát is felölelte, Londonban feltűnést keltett azzal az eljárásával együtt, hogy az egyes betegek kórlapjára nemcsak a kezelést, hanem a kórismét is mindig feljegyezte orvosi nevelésének következményeként, ez azonban ott akkor ismeretlen volt.

Amikor 1877 nyarán hazaérkezett, csakhamar nagy praxisra tett szert, de ez nem elégítette ki, hanem tudományos alapon tovább is akarta a fogászatot fejleszteni. E célból hatalmas irodalmi munkába kezdett és cikkei egyre-másra jelentek meg az Orvosi Hetilapban és előadásokat tartott az Orvosegyesületben. Ezenkívül rövidesen meg akarta valósítani a közkórházi fogászati osztályt, aminek nagy jelentőségéről Angliában győződött meg. E célból a fővároshoz folyamodott, hogy engedtessék meg neki a Rókus-kórházban egy fogászati rendelés, amelyen a szegénysorsú betegek szakszerű kezelésén kívül alkalmat nyújtanának egyrészt tudományos kutatásokra, másrészt szakorvosok képzésére is. Ő maga is célul tűzte ki, hogy tudományos munkálataival az egyetemi magántanári címet elérje. Kérésében hangsúlyozta, hogy a rendelés költségeit sajátjából akarja fedezni és még címet sem igényel. Kizárólag egy helyiséget kér rendelés céljára. Ámde a főváros kérését kereken elutasította.

Ekkor a belügyminiszterhez fordult, engedtessék meg neki egy magánfoggyógyintézet működése, amelynek költségeit ő fogja viselni, a kezelés díjtalan lesz és így a szegénysorsúak részére üdvös intézmény. Az intézet a fogászat egyetemi tanítását és a fogszakorvosképzést is végzi, ami eddig Magyarországon nem volt.

Az engedélyt megkapván, 1880 március i-én nyílt meg a Magyar-u. 21. szám alatt a két szobából álló «Dr. Árkövy József foggyógyintézete». 8 évig állott fenn és ezalatt 11.383 beteget kezeltek, 894 orvostanhallgató iratkozott be az előadásokra és 64 orvos szakorvosi kiképzést nyert. A vezető 14, a tanítványok ez alatt 8 tudományos dolgozatot írtak. Az intézet működésének elismerése ugyan nem késett, de az egyetem még mindig nem volt hajlandó falai közé bocsátani a fogászatot és így ismét a fővároshoz fordult Árkövy. Ezúttal 1887 végén a Rókus-kórházban egy egyablakos kis szobát bocsátottak rendelkezésére és ez volt az első közkórházi fogászati osztály magva. E kis helyiségben azonban medikusokat tanítani és szakorvosokat képezni nem lehetett és ezért azonnal megindultak a kérvények egy egyetemi fogászati klinika szervezése iránt. Ennek eredménye volt a belső klinikai telep gazdasági épületének második emeletén néhány szobában megnyílt klinika 1890 február 17-én. A megnyitó ünnepélyen Fodor prof. dékán kijelentette, hogy «a fogászatot az egyetemhez csatolva elfogadjuk mint egyenrangú szaktudományt, minthogy az külön orvosi szakot képvisel». Az itt meginduló tanítás és szakorvosképzés sokkal nagyobb méreteket öltött és a fáradhatatlan vezető keze alól egyre-másra kerültek ki mindazok, akik későbben a fogászat vezetőivé lettek. Rothman 1891-ben, id. Hattyasy 1899-ben, Antal 1902-ben, Szabó 1906-ban és Salamon 1912-ben nyerték el egyetemi magántanári címüket. Az immár történelmi nevek bizonyítják, hogy a főnök jó emberismerő volt. A klinika azonban csakhamar szűknek mutatkozott és minthogy már eleve ideiglenesnek tekintették elhelyezését, megindult a törekvés és tervezgetés egy végleges klinikai épület megalkotásáért. Eleinte a gégészet és fülészetiéi együtt akartak a klinikai telepen egy pavillont építeni, vagy a Mária-utcában és a Barossutcában intézeti célokat szolgáló két régi házat hozták javaslatba, ebbe azonban a vezetők nem mentek bele. 1904-ben vettek fel először kellő összeget a közoktatásügyi minisztérium költségvetésébe egy telek megvételére és hosszas keresés után a