Fogorvosi szemle, 1949 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1949-04-01 / 4. szám
180 SZAKCSOPORTI KÖZLEMÉNYEK A vándorgyűlés résztvevői az első előadási napon megtekintették a görömbölytapolcai gyógyfürdőt, este pedig a jól sikerült társasvacsorán vettek részt. A miskolci vándorgyűlés igen jól sikerült. A hallgatók — köztük miskolci fogtechnikusmesterek — az előadásokat követő vitákban élénken résztvettek. Az üzemfogorvosi ellátást, a bánya és nehézipar dolgozóinak fogászati kezelését, az előadók, de még inkább a hozzászólók sok oldalról taglalták és nem kétséges, hogy a problémát előre vitték. A Vándorgyűlés rendezői dr. Szász Károly, dr. Balla Lajos, dr. Komlossy József meleg kartársiassággal fogadták a résztvevőket, figyelmük mindenre kiterjedt, eredményes, példaadóan jó munkát végeztek. A SZAKCSOPORT KÖZLEMÉNYEI Néhány szó szakcsoportunk 1949. évi pécsi nagygyűléséről. A Fogorvos Szakcsoport 1949. évi nagygyűlését, működése óta első ízben, vidéki egyetemi székhelyen, Pécsett rendezi. A Szakcsoport minden eddigi évi nagygyűlése különleges jelleggel bírt. 1946-ban az első volt, aki összehívta az ország szakorvosait, a felszabadítás utáni problémák megbeszélésére. 1947-ben az Árkövy-emlékkongresszus az első olyan magyar szakorvosi összejövetel, melyen a népi demokráciák országai jelentős küldöttségekkel vettek részt és amelyben a nyugati országok tudományos képviselői is megjelentek. Az 1948-as kongresszus a Centenáris Nagyhét keretében ért el nem elhanyagolható eredményeket. — 1949-es évi nagygyűlésünk főtémájává a falu fogászati ellátásának megvitatását tűzzük ki. A probléma mielőbbi komoly megoldásra vár. A falusi lakosság egészségügyi érdekében a múltban úgyszólván semmit sem cselekedtek. Nem csoda tehát, ha a vidéki lakosság, parasztság fogászati ellátottsága a városi népességhez viszonyítottan is rosszabb. A falusi lakosság korai elöregedésének egyik döntő tényezője fogaik idő előtti elvesztése. Különösen szembetűnő ez a különbség, ha a gyermekek és serdülők fogazati állapotát hasonlítjuk össze a városi fiatalsággal. Végeredményben a rossz fogazatú ember munkaképessége is leromlik, ami nemzetgazdasági és munkaerőgazdálkodási szempontból sem közömbös. Végezetül figyelembe kell vennünk azt is, hogy az elhanyagolt fogazatú vagy foghíjas egyén ellátása mértani haladványhoz hasonlóan növeli a szükséges időt, orvosi munkaerőt és költséget. A fogak romlása népbetegség, érinti az egész lakosságot, korra, nemre, foglalkozásra való tekintet nélkül. Amellett az egyetlen olyan népbetegség, amelyet kezdeti állapotában teljesen meg lehet állítani, vagy legalább is erősen lecsökkenteni. A társadalom fogászati ellátása közvetlen kiadásban, elvesztett munkaórákban, feleslegesen felhasznált anyagokban, megszámlálhatatlan millióba kerül. Ha ennek csak egy részét költhetnénk el a megelőzés frontján, évek alatt leépíthető lenne, feleslegessé válna, kicsinnyé zsugorodna az az óriási összeg, melyet ma irracionálisán kell fogkezelés és fogpótlás formájában a társadalomnak rendelkezésre bocsátani. A megelőzés — a praeventio formáit nem kell keresnünk, a módszereket pontosan ismerjük. Országosan kötelező minden legkisebb falura kiterjedő iskolafogászat, a falu megfelelő számú szakorvossal való ellátása, az üzemek szakorvosi rendelései, körzeti fogorvosi hálózat, olyan befektetések, melyek néhány év alatt a jelenlegi láthatatlan és látható kiadásokat tört részeire csökkentenék, népünk testi állapotát, munkakészségét pedig jelentékenyen emelnék. Pécsi nagygyűlésünk hivatása e probléma összes részleteit feltárni, a közegészségügyi tényezők figyelmét ideirányítani. Helytelen munkamódszereket akarunk megjavítani. Mint az ország dolgozóinak annyi újítója, rá akarunk mutatni a helyes, az olcsó, a követendő útra és megszüntetni a jelenlegi kétes pazarlást. A nagygyűlé-
