Fogorvosi szemle, 1949 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1949-04-01 / 4. szám
A FOGSZŰ ÉS TÁPLÁLKOZÁS KÖZTI ÖSSZEFÜGGÉS VIZSGÁLATA 165 A fehérkenyeret evők között tehát kb. 9%-kal több a rosszfogú, mint a barnakenyereseknél és 5%-kal több, mint a kukoricáskenyeret evőknél. A fogszú intenzitása két utóbbi csoportnál az összes fogakra vonatkozólag egyforma, míg csak az állandó fogakra nézve a kukoricásoknál rosszabb. A fehérkenyeret fogyasztók fogszú intenzitása csak valamivel rosszabb, mindkét rovatban a többi csoportokénál. Van tehát a táblázat szerint bizonyos különbség a kenyér minősége szerint a barnább kenyeret fogyasztók javára. De ismételt és nagyobb anyagon kell még hasonló vizsgálatokkal eldönteni, hogy a talált 5—-9% differencia tényleg fennáll-e általánosan? Nem tekinthető-e kísérleti hibának, másrészt fontolóra kell vennünk, hogy nagyobb különbséget talán nem is várhatunk akkor, mikor tudjuk, hogy a fehérkenyér sem teljesen korpanélküli és a barna sem «Vollkornbrot» ! Ha a differenciát mások is rendszeresen ki fogják mutatni, akármilyen kicsiny is, de már lesz egy támpontunk a fogszú megelőzésének irányában, a saját tapasztalatunkból is, amelynek jobban hiszünk, mint a külföldi, esetleg propaganda által befolyásolt adatoknak. A kenyeres táblázatban négy rovatot külön-külön még háromra osztottuk fel, aszerint, hogy jól vagy kevésbbé jól táplálkoznak-e a tanulók a megfelelő minőségű és mennyiségű kenyér mellett? Ez az összehasonlítás szerint nincs lényeges különbség a fogszú %-ában, ha fehérkenyeret esznek és jól vagy rosszul táplálkoznak, vagy barnát és jól és rosszul táplálkoznak. Egyedül a kukoricás kenyeret evők kategóriájában találunk nagyobb differenciákat, ami annyit jelenthet, hogy a kukoricás kenyér mellett fontosabb, hogy különben kiegyensúlyozott vagy kevésbbé megfelelő táplálékon él-e a gyerek? Végeredményben tehát a helyesen és hiányosan táplálkozó városi és falusi gyerekek foga egyformán romlik; ami viszont ismét több következtetésre ad alkalmat. 1. A táplálék qualitása nem játszik oly fontos szerepet a fogszú keletkezésében, mint legújabban neki tulajdonítanak ; legalább is más tényezőknek is fontos szerepe van. 2. A módszer, amellyel a kettő közötti összefüggést kerestük, hibás. 3. A gyűjtésben, a caries diagnosisában történtek hibák ; a kiértékelésben tévedtünk. a) Az egyes csoportok táplálkozása között nem olyan nagy az eltérés, hogy a fogszúvasodásban eltérést okozzon. b) Talán az első csoport táplálkozása sem «ideális» és ezért magas ennél is a caries frequentia és intenzitás. c) Ha ragaszkodunk ahhoz, hogy a fogszúvasodás foka a táplálkozás qualitásában keresendő — talán nem vettünk minden tényezőt eléggé figyelembe (víz, fluor). d) Talán a táplálékok konsistenciáját (kiadós rágás) is figyelembe kell vennünk következő gyűjtésűnkben. 4. Kis területen, kisszámú egyénen történt ; hol a föld és így a táplálékok mész-, foszfor, fluortartalma nagyjából egyforma. 5. Az év egy részében minden tanuló helytelenül táplálkozik. 6. A most jól táplálkozó tanulók régebben rosszul táplálkoztak és a fogszú vagy az erre való dispozitio már előbb kezdődött. Azonban az, hogy nem sikerült kimutatni a fent leírt módon azt, hogy az elméletileg helyesnek vélt táplálkozás mellett a fogszú frequentiája és intenzitása csökken, ne vegye el kedvünket hasonló vizsgálatoktól. Ha ilyen vizsgálatok nagyobb arányban történnek és hasonlóan negatív eredménnyel járnak, legalább nem nyugszunk bele abba, hogy a fogszú csak egyszerű táplálkozási ártalom, hanem egyéb okát és gyógymódját keressük. Tehát ne áltassuk magunkat és a hozzánk fordulókat azzal, hogy a fogszú pusztán csak ú. n. kiegyensúlyozott, sok tejet, főzelékfélét és gyümölcsöt tartalmazó étrenddel csökkenthető vagy megszüntethető. (Ez ellentétben látszik állni az oslói tapasztalatokkal, de megegyezik a michigani kutatócsoport legújabb jelentésével. — Journal of Dental Research 1948. June. 438. oldal.)
