Fogorvosi szemle, 1949 (42. évfolyam, 1-12. szám)

1949-02-01 / 2-3. szám

AZ ÁLLKAPOCSÍZÜLET ankylosis a egy eset kapcsán

137

állkapocs felhágó ágának megmaradt része a koponyaalaphoz újra odacsontosodik, továbbra is fennáll és gyakran be is szokott következni. Ennek megakadályozására különböző interpozitumokat szoktak a két csontdarab közé helyezni. Éspedig fasciát, izmot, sőt egyes amerikai szerzők szerint tantálfoliát is. Móczár több esetnél nyert tapasztalata alapján azt az álláspontot képviseli, hogy legbiztosabb az eredmény akkor, ha 4—5 cm-nyi csontot rezekálunk és a műtét után még hónapokig tornáztatjuk az állkapcsot. így a beteg oldalon Ízület ugyan nem marad, de a működés teljesen kielégítő. Ehhez a felfogáshoz csatlakozom én is. A műtét kivitele elég nehéz. Már a bőrmetszés is azzal a veszéllyel jár, hogy néhány nervus facialis ágat átmetszünk, ami legalább is a homlokizmok beidegzését megszünteti és esztétikai zavart okoz. Súlyosabb következménye lehet az arcideg átmetszésének a lagophthalmus. Ezért különböző szerzők e komplikációk elkerülésére a behatolást messze a tulajdonképpeni műtéti területtől ajánlják.

Újabban a legjobbnak a járomív feletti vízszintes behatás látszik. Megtörténhet így is, hogy az n. facialis homlok felé haladó néhány ága sérül, de ez a műtét

2. ábra. , 3. ábra.

nagyságához és az elérendő cél fontosságához képest kis maradandó műtéti utókövetkezménynek tekintendő.

A műtéti területen, illetve közelében futó erek is megnehezítik a műtét kivitelét. Nagy elővigyázatot igényel az a körülmény is, hogy az összecsontosodott izvápa szétvésésekor oly vékony csontlemez marad meg, hogy az agyhártya sérülése is bekövetkezhetik. Egy ilyen esetről Pichler számol be. Ebben az esetben az agyhártya sérülése után még fertőzés is következett be és a beteg agyhártyagyulladás következtében pusztult el.

Az alábbiakban egy esetről számolok be :

17 éves fiatalember, kinek 14 éves korban vörhenyből eredő középfülgyulladása volt, mely a proc. mastoideusra is ráterjedt. A trepanacio után a folyamat az állcsontízületre is ráterjedt és hosszadalmas lefolyású betegsége a baloldali állkapocsízület merevségét idézte elő. Három év óta csak folyadékot, illetve pépes ételt tudott enni, ami lelkileg teljesen letörte. Az első ábrán látható, hogy fogsorait két-három milliméter metszőtávolságra tudja egymástól eltávolítani. Ezt is csak igen erős izomműködtetés segítségével. Látszik a képen, hogy az erőltetett szájnyitás következtében nyaki izmai is erősen megfeszülnek. Röntgenvizsgálattal az ízület helyén kiszélesedett csontárnyék látható, izületi rés egyáltalán nem. (A röntgenképet nem közlöm, mert a klissé a részleteket nem adja hűen vissza.) Örömmel egyezik bele a műtéti megoldásba annak a figyelmeztetésnek ellenére, hogy esetleg mimikái izmainak egy része a műtét után béna maradhat. A műtétet a második képen látható metszésből végeztem. Az állkapocs felhágó ágát az inc. seminularistól kezdve az izületi fejecsig eltávolítottam. Semmi izületi rést nem találtam és az izületi fejecs táján kb. 4 cm- keresztmetszetű részben kompakt csontállományt kellett át vésnem. A további csontrészletek Luer-csontcsípővel való eltávolítása után