Fogorvosi szemle, 1949 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1949-02-01 / 2-3. szám
A TÖRT TŰ ELTÁVOLÍTÁSA A LINGULA TÁJÁRÓL 127 rális irányú felvételkor intraorálisan is elhelyezhető fogfilm, mert az érzéstelenített beteg eltűri a film elhelyezését. A filmet ilyenkor, amilyen mélyen lehet, az állkapocsszár belső felszínére kell fektetni s a röntgencsövet a külső felszín felől irányítjuk a filmre olyan beállításban, hogy röntgensugarak a kontrolltű és a tört tű árnyékát a filmre vetítsék. Ugyanez végezhető nagyobb filmmel is, de akkor a filmet extraorálisan, az érdekelt állkapocsszár külső felszínére helyezzük, a röntgencsövet pedig az ellenkező oldali arcfél felől a maximálisan nyitott szájon át irányítjuk a filmre. A második felvétel sagittalis irányban történik. Maximális szájnyitás mellett a felhágóág mögé helyezünk egy nagyobb filmet, s a vizsgálandó tört tüt és kontrolitűt a száj felől vetítjük rá a filmre. Az első felvétel megmutatja, hogy a tört tű milyen távolságban fekszik a kontrolltű felett vagy alatt, a második pedig azt, hogy milyen távolságban van egymástól a két tü oldalirányban. Miután a felvételek alapján a keresett tűrészletet lokalizáltuk, intraorálisan az állkapocsszár mellső éle mentén függélyesen ejtett kiadós nyálkahártyametszéssel a feltárást olyképen végezzük, hogy a processus coronoideus felől a trigonum retromolare irányában vezetett metszéssel a kontrolltűt mediálisan kikerüljük. Ennek kivitele érdekében fontos, hogy a kontrolltűt közvetlenül a csont felszíne mellett vezessük a mélybe. A nyálkahártyát ezután lefejtjük az izmokról. A nyálkahártya alatt rendszerint szem előtt fekszik a raphe pterygomandibulare alul szétterülő, a retromolaris tájékon letapadó kötege, ettől laterálisán a m. buccinatorius részletei tűnnek elő. Mélyebben a torus verticalison tapadó m. temporalis izom és ínrészletei fedik el a spatium pterygomandibulare bemenetét lateral felől, s ettől mélyebben a m. pterygoideus internus keresett izomrészleteit. Ezen izomrétegek tompa műszerrel végzett szétfej tése és medialis és lateralis irányba való elkampózása után, a betört tűt a kontrolltű és röntgenfelvétel segítségével megjelölt helyén, lokalizációjának megfelelően, hol a spatium pterygomandibulareban, hol pedig a m. pterygoideus internus rostjai között kutatjuk fel. Az izomrétegeket tompa eszközzel választjuk szét, a rostokkal párhuzamosan. Óvakodunk attól, hogy apró metszésekkel vérzést idézzünk elő. Vértelenül kell dolgoznunk, hogy tisztán lássunk, mert a betört tűnek csak a keresztmetszete tűnik elő. Ha felfedezzük a tört tűt, leghelyesebb azt tűfogóval megragadnunk, nehogy egyéb, alkalmatlanabb eszközzel való kísérletezés közben újólag eltűnjék szemünk elől. A tört tű eltávolítása után a sebszéleket ritkán elhelyezett varratokkal egyesítjük, s két varrat közé 24 órára jodoformcsíkot vezetünk be. A tű eltávolítása a törés bekövetkezése útán közvetlenül is elvégezhető. Ha később jut kezünkhöz ilyen eset, tanácsos legalább 24 órát várnunk, nehogy egy már megindult és észre nem vett lobos folyamat zavarja meg műtétünk sikerét. Gyulladás esetében a műtétet csak a gyulladás teljes lezajlása után tanácsos elvégezni. A fogászati röntgenfelvételek indikációjának kérdése, különös tekintettel a minőségi és racionális fogorvosi munkára. Irta : Dr. SZTRILICH PÁL, egyetemi tanársegéd. Amikor egy diagnosztikai segítőeszköz alkalmazásának, vagy gyógyítóeljárásának indikációit szemügyrevesszük, tisztában kell lennünk, hogy a javallatok idővel változnak. Az intravénás injekció adása a húszas és harmincas években érvényben volt közkórházi szabályrendelet alapján csak a főorvos jelenlétében történhetett meg. Nyilvánvaló tehát, hogy a szabályrendelet alkotásakor az intravénás injekció olyan nagy és veszélyes műveletnek számított, hogy az előbb említett gátló körülmény miatt sem lehetett gyakran alkalmazni. Azóta minden osztályon segédorvosok és
