Fogorvosi szemle, 1949 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1949-02-01 / 2-3. szám
ÉSZREVÉTELEK A FOGSZABÁLYOZÁS NÉPSZERŰSÍTÉSÉHEZ 121 Kétségtelennek mondható az, hogy megfelelő fogszabályozással a helyzeti rendellenességek nagy része jó eredménnyel kezelhető. Kívánatos lenne, hogy a rászorultakat minél szélesebb rétegben, lehető legjobb eredménnyel elláthassuk. Ha egy fogszabályozás kezelési ideje 5—10—15 óra munka, egy orvos évente legfeljebb 100—200 beteget fejezhet be. E számítás alapján kb. 30.000—60.000 lakosnak egy kizárólag fogszabályozással foglalkozó orvosra lenne szüksége. (60.000 főnyi lakosságból egy évfolyam — 1/50 része -—■ 1200 fő, ennek 15%-a a kezelendő == 180 gyermek.) Ez azt jelenti, hogy hazánkban 1. a fogszabályozásra szorulóknak csak elenyésző töredéke kerül fogszabályozási kezelésre, 2. kevés orvos foglalkozik fogszabályozással. Célunk, hogy tisztázzuk ennek a helyzetnek az okát és iparkodjunk megkeresni azokat a lehetőségeket, amelyekkel azt a helyzetet megszüntethetjük. Az okok I. az orvosban, 2. a páciensben és végül 3. a társadalmi körülményekben rejtőzhetnek. Problémánkkal e helyen csupán az orvos egyéniségében és körülményében rejlő okokkal foglalkozom. A stomatologiai gyakorlathoz 1. szaktudás, 2. kézügyesség és beteggel (gyermekkel) megfelelő bánnitudás szükséges. Ad. I. A fogszabályozás elmélete és gyakorlata ép úgy elsajátítható, mint a stomatologia többi ága. A szakma érdekes, változatos. Szakirodalma bőséges. A beteganyag olyan nagy, hogy megfelelő intézetekben kellő számú szakoktató felügyelete alatt sok eset ellátásával — a tananyagot képező gyermekek károsodása nélkül — kiképezhető lenne a kívánt nagyszámú fogszabályozó orvos. Teljes napi elfoglaltság mellett kb. 1 év alatt kielégítő kiképzést nyerhetne a már kész stomatologus. Ezzel szemben a kezelési idő hosszú tartama miatt a kellő tapasztalat, amely szükséges arra, hogy a kezelésre alkalmas eseteket kiválassza, csak több év után alakul ki. Ugyanígy tapasztalat szükséges ahhoz, hogy a számos készülék és eljárás közül éppen az eseteknek legmegfelelőbbet válasszuk ki. Ha intézetekben történik a kezelés, egy tapasztalt vezető több relatíve kezdő szakorvos vezetését vállalhatja, így i féléves vagy 1 éves fogszabályozási gyakorlat után a páciens szempontjából teljes értékű a fiatal fogszabályozó orvos működése. Ad 2. Manualitást igényel ugyan a fogszabályozás, de nem többet, mint az általános gyakorlat körébe tartozó kényes körülmények között végzett tömés, pulpakezelés, szépészeti hídelőkészítés stb. Ha az orvos rendszeresen foglalkoznék a stomatologiai munkája jelentős részét kitevő fogszabályozással, kielégítően tudná ez utóbbi * munkát is elvégezni. Ezek szerint a fogszabályozás aránylag könnyen elsajátítható volna. Az, hogy az orvosok nem szívesen foglalkoznak fogszabályozással, úgy hiszem, a fogszabályozási gyakorlat egyes sajátosságain múlik. Ad 3. A fogszabályozási kezelés optimális ideje az esetek túlnyomó többségében korai gyermekkor, legkésőbb azonban a fogváltás lezajlásának időpontja. Az ilyen korú gyermek többsége türelmesebb, mint a felnőtt. Ámbár nem mondható kellemesnek sem a fix készülék beszerelése, sem a kivehető készülék viselése. A gyerekek többségükben szívesen elviselik azt, tehát nem itt van a keresett ok, másutt kell azt kutatni. Minél komplikáltabb és minél hosszabban tartó a fogszabályozási kezelés, annál lényegbevágóbb, hogy a páciens és az orvos között a lehető legjobb, úgyszólván pajtási viszony álljon fenn, mert különben a gyermek a neki nem rokonszenves orvos készülékét nem viseli, illetőleg .kiszereli a szájából. Minél hosszantartóbb a kezelés és minél kellemetlenebb a készülék beszerelése, vagy viselése, annál gyakrabban bukik meg ezen a kezelés. Az orvosnak meg kell tehát nyernie a paciensét. Bármennyire megvan az orvosnak ez a képessége, munkával jár, amíg célját eléri. Tehát azt mondhatjuk, hogy az orvos a szigorúan szakmunkán felül jelentős szellemi munkát végez a kezelés folyamán. Szükség van az alapos szaktudás és ügyességen felül a speciális, gyakorlati gyermeklélektani ismeretekre. Bánni kell tudni a gyermekkel.
