Fogorvosi szemle, 1949 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1949-02-01 / 2-3. szám
116 DR. SUGÁR LÁSZLÓ és prognózis felállítása, hanem a követendő terápia szempontjából is jelentőséggel bír. A foglazulás gyógyításában a betegvizsgálat, valamint a talált adatok rögzítése és értékelése igen fontos feladat. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy foglazulásos betegek statusfelvételekor nemcsak a hiányzó, vagy szuvas fogakat kell feljegyeznünk, hanem az íny állapotát, a tasakok helyét, mélységét, a foglazulás fokát is. Kiegészíti a leletet a röntgenstátus, ha lehetséges, lenyomat, ill, minta (esetleg fénykép) készítése. A foglazulásra j ellemző tünetek : ínygyulladás: az íny piros, duzzadt, vérzékeny, lepedékes, fogkőlerakodást, olykor fekélyképződést, vagy túlburjánzást találunk. Tasakképzödés: a tasak lehet ínytasak, vagy csonttasak. A tasakból a krónikus gyulladás hatására váladékképződés, genny folyás indul meg. Az íny visszahúzódásának következménye a fognyaki érzékenység. A fogak meglazulása és elmozdulása: az ínygyulladás és tasakképzödés a proc. alv. pusztulását idézi elő, ami az artikulációs egyensúly megbomlásához és a fogak meglazulásához, kihullásához vezet. Mindezeket kiegészítik a röntgennel, valamint belgyógyászati és laboratóriumi vizsgálatokkal kimutatható elváltozások, amelyek között egyesek jellegzetesek a foglazulásra. Amint említettem, ezek a tünetek szabják meg a követendő gyógymódot. Beszélnünk kell tehát i) az ínygyulladás kezeléséről, 2) a tasakok megszüntetéséről, 3) a fognyaki érzékenység kezeléséről, 4) az artikulációs egyensúly helyreállításáról, 5) belső kezelésről és végül 6) az utókezelésről. Az ínygyulladás kezelése. Az ínygyulladás három típusban jelentkezhet. Lehet hurutos, fekélyes, vagy hypertrophiás. Mind a három típusnál, de elsősorban a hurutos gyulladásnál legfontosabb a helyi lobkeltő tényezők kiküszöbölése. El kell távolítanunk a fogköveket és simára polírozni a fogakat. A fogkőtisztítást nem lehet járulékos fogorvosi beavatkozásnak tekinteni, amelyet a tömés, vagy koronakészítés után ráadásul végez a fogorvos. Nem elegendő néhány fogkövet felületesen lepattintani, hanem a depuráció mint külön kezelés végzendő legalább két, de inkább három ülésben. Egy-egy kezelés legalább annyi időt igényel, amennyit egy tömés készítésére fordítunk. A fogköveken kívül a túlérő tömések, koronák, különösen a váll nélkül készült bő, mélyen az íny alá érő, vagy meglazult acrylatkoronák, rosszul fekvő, lesüllyedt kaucsuklemezek, lemezkapcsok, valamint az erős dohányzás okoz gyakran ínygyulladást. Az ínygyulladásra általában jellemző, ha ezek az izgató körülmények megszűnnek, spontán is meggyógyul, míg ha nem tisztítjuk meg a fogakat, s nem szanáljuk a szájat, hiába ecsetelgetjük. A száj szanálása után a gyógyulást elősegíti és gyorsítja 30%-os trichlorecetsavas, 10%-os zinkchlorid, vagy i%-os trypaflavin ecsetelés. Fekélyes ínygyulladás esetében is igen lényeges az alapos tisztítás. A fogakat és az ínyt 2%-os hydrogen-hyperoxiddal lemossuk. A fekélyeket 30%-os trichlorecetsav, tömény Neosalvarsan, vagy Revival-oldattal ecseteljük. Igen gyors hatású a penicillin, akár intramuscularis injekció, tabletták elszopogatása, vagy kenőcs formájában. A penicillinkezelés.esetén azt tapasztaltuk, hogy kezdeti gyors javulás után, különösen, ha teljes gyógyulás előtt abbahagyjuk á kezelést, gyakran recidiva támad. Véleményem szerint az ulcerosa kezelésében legeredményesebb és a recidivát legbiztosabban elkerülhetjük kombinált kezeléssel. Ez alatt azt értem, hogy az eset súlyossága és az egyes tünetek alapján döntjük el, milyen gyógyszert alkalmazzunk és ezt a kezelés folyamán is változtatjuk. Alapos szájtoilette után súlyos esetekben Revival ecsetelést (0-3 g R: 0-5 g vízre) végzünk és ugyanakkor 2—400.000 E penicillint parenteralisan. Középsúlyos esetekben penicillin kenőcsös kötést (200.000 E penic. : 20 g Ungu. basis Ebaga) helyezünk 10—20 percre a fekélyekre. E kezeléseket 2—3 nap alatt többször megismételjük s a fekélyek feltisztulása után alapos depurációt végzünk.
