Fogorvosi szemle, 1949 (42. évfolyam, 1-12. szám)

1949-02-01 / 2-3. szám

108 DR. SALLAY К. ÉS NÁDOR К.: ÜJABB VIZSG. A NYÁL KALLIKREINJÉRŐL

63. 1937. •— 12. Brugsch, Hörsters és Rothman: Med. Klin. 27. 1378. 1931. — 13. Frey, Kraut és Werte: Klin. Wochenschr. 11. 846. 1932. ■— 14. Duschl és Lingmann: D. Ztschr. f. Chirurg. 1937. — 15. Ungar, Parrot és Grossiord: C. r. des Séances de la Sóc. Bioi. Paris. 121. 1077 ; 122. X052. 1936. — 16. Ungar és Parrot: C. r. des Séances de la Soc. Bioi. Paris. 128. 397. 1938. •— 17. Werte: Biochem. Ztschr. 289. 217. 1936. — 18. Pavlov: The work of the digestiv glands. London. 1910. — 19. Bugyi: A Stomatológia haladása. 1946. — 20. Babkin: Canad. Med. Am. J. 38. 421. 1938. — 21. Mclntoch és Quart: J. of Exper. Phys. 28. 87. 1938. — 22. Emmelin és Kahlson: Acta physiol. Scand. 8. 289. 1944. ■— 23. Yvy.és Bachrach: Am. J. Digest. Dis. 7. 76. 1940. — 24. Sangster, Grossman ésYvy: Gastroenterology 6. 436. 1946. -— 25. McElin és Horton: Gastroenterology 7. 100. 1946. — 26. Moersch, Rivers és Moslock: Gastroenterology 6. 1946. — 27. Werte és Hambuchen: Arch. f. d. ges. Path. 201. 311. 1943. — 28. Werte és Grunz: Biochem. Ztschr. 301. 1939. — 29. Werte és Roden: Biochem. Ztschr. 301. 328. 1939. — 30. Werte és Roden: Biochem. Ztschr. 286. 213. 1936. -— 31. Gardner, Westerfeld és Weisinger: Am. J. Physiol. 142. 1944.

Öröklött stomatologiai jellegzetességek a személyazonosság

meghatározásában.

Irta : Dr. SCHRANZ DÉNES egyetemi magántanár.

Ha figyelemmel kísérjük a stomatologiával foglalkozó hazai szakirodalmat, csak igen szórványosan bukkanunk olyan témára, amely az átöröklés kérdésével foglalkozik. Pedig ez a kérdés több szempontból is jelentős. Elsősorban a fogszabályozót érdekli, akinek kezelési terveit mindenesetre számottevően befolyásolja az a körülmény, hogy esetleg olyan rendellenességet kell megszüntetnie, amely öröklődéses jellegű. Itt profilaktikusan is előnyösen hathat közre, hogy a várható rendellenesség kifejlődését legalább is hátráltassa, s a kedvezőbb eredménynek a lehetőségeit előmozdítsa.

Egy másik igen széles területe a stomatologiának a törvényszéki stomatologia, amelynek szüksége van az átöröklés ismereteire, különösképpen a személyazonosság tisztázása érdekében. Sajnos, a tapasztalás azt mutatja, hogy a stomatologiai jellegzetességek kutatásakor a személyazonosság meghatározására a vizsgálók a legtöbbször nem is gondolnak arra, hogy a fogorvosi kezelés jellegzetességein kívül az esetleg meglevő örökléses változásokat is figyelembe vegyék. Welty-Glasgov említik, hogy a második világháborúban 274 ezer Európában elesett amerikai katona személyazonosságát nem sikerült kideríteni. Ezért az amerikai hadügyminisztérium nagy apparátussal látott hozzá, hogy az identifikálásra fogorvosi szempontból is minél több adatot használjanak fel, de az öröklődéses jellegzetességek fontosságára itt sem találunk utalást. Figyelemreméltó W. R. Tattersall közlése, amely nemcsak a fogaknak, hanem az állcsontoknak is jelentőséget tulajdonít a személyazonosság tisztázásában, s javasolja azoknak felhasználását utódlási és öröklődési kérdésekben.

Az elmúlt szörnyű világháborúban személyesen győződhettünk meg arról, hogy a bombázások, menekülések és elhurcolások következtében eléggé sok gyermek vesz tette el kapcsolatát hozzátartozóival. A bombázások, ostromok idején szülőintézetekben több gyermekcsere történt. .Kívánatos tehát, hogy az orvostudomány segítségére siessen ezeknek a szerencsétlen gyermekeknek is, hogy életbenmaradt hozzátartozóikkal kapcsolatuk megnyugtatóan tisztázást nyerhessen. Ezekben az esetekben — amikor a fogkezelések alapján végezhető személyazonosítás még nem lehetséges — elsősorban a családi kapcsolatoknak örökléses jellegzetességeken alapuló tisztázása adhat módot az identifikálásra.

De nemcsak a fenti esetekben lehet segítségünkre a családi kapcsolat kiderítésére az orvostudomány, hanem olyankor is, amikor az önmagán segíteni nem képes gyermeket szülője elhagyja, illetve ha elrabolt, kóborló, elmebajos, siketnéma gyér-