Fogorvosi szemle, 1949 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1949-02-01 / 2-3. szám
A BLACK-RENDSZER MAI ÉRTÉKELÉSE 99 felületesen, lapszerűen visszük ki az öntisztuló felületre. A rágófelületi elhorgonyzás is sekélyebb lehet, amiáltal nem veszélyeztetjük a fogbelet még tejfogak vagy fiatal maradófogak esetében sem. A mechanikai szempontokat természetesen inlay-k készítésekor is tekintetbe kell vennünk az üreg belső alakításakor. Ad 3. Pichler a Black-rendszerben legnagyobb jelentőségű újításnak a kontaktpont feltétlen helyreállításának hangsúlyozását tekinti, mert szerintük csak ez biztosítja a fogazat rágóképességét és a parodontium épségét. A szakirodalomban e pont körül lényeges véleményeltérések alakultak ki. Black szerint a fogak érintkezésének pontszerűnek és szorosnak kell lennie. Ha ez az érintkezés nincs meg, a fogak közé kerülő, ott megrekedő és bomló ételmaradékok károsítják a fogat, ami az interdentalis septum elpusztulásához vezet. Ha a fogak érintkezését tanulmányozzuk, akkor azt tapasztaljuk, hogy csak egészen fiatal korban érintkeznek a fogak pontszerűen, idősebi korban ez az érintkezés vonalszerű, illetve felületi. A fogak tömésekor éppen ezért c ak akkor törekszünk a pontszerű érintkezés helyreállítására, ha az interdentális papilla ép és kitölti a fogak közötti hézagot. Ennek hiánya esetén töméssel (inclay-vel) igyekszünk a fogak közötti hézagot is úgy kitölteni, hogy ott retentiós lehetőség ne maradjon. Ezt kontaktfelületek kiépítésével kívánjuk elérni. Egészen külön megítélés alá esik a sorban utolsó két őrlőfog approximalis felületén keletkező cariesnek retentio és recidiva mentes gyógyítása. Az utolsó fognak hátrafelé támasztéka nem lévén, arrafelé könnyen kimozdulhat a két fog közé bepréselődő ételrostok miatt. Ennek következménye az egymás felé néző fogfelületek szuvasodása, állandó gingivitis, lokális atrófia és tasakképződés. A szövethiány egyszerű pótlása pontszerű kontaktus helyreállításával nem szünteti meg a kedvezőtlen viszonyokat s a fogak közé beszoruló ételrostok örökös panasz tárgyát képezik a paciens részéről. E nehéz helyzetet jóformán csak mindkét fogban alkalmazott és lapszerint összeforrasztott inlay-k vagy koronák segítségével tudjuk megoldani. Black rendszerét kalapált aranytömésekre, illetve amalgámtömésekre dolgozta ki. Az azóta eltelt 60 esztendő biológiai megismerései és anyagtani felfedezései a fent leírt módosítások bevezetését eredményezték ugyan, de a rendszer ma is időálló alap, amire konzerváló fogászati tevékenységünk felépül. A lenyomatkanál problémája. Irta : Dr. REHÁK RUDOLF egyetemi magántanár. Előzetes közlemény. Lenyomatkanál probléma a legtöbb fogorvos szemében nincs. Hiszen a forgalomban levő kanálsorozatok minden gondot levettek a vállunkról. Ha a gyakorlatban mégis akad olyan eset, amelyhez nem találunk megfelelő kanalat, akkor vagy valamely meglévő kanál módosításával, vagy pedig tájékoztató lenyomat után készült egyéni kanállal segítünk magunkon. Mindezekből már elénk rajzolódnak a lenyomatkanál probléma körvonalai. A kérdés lényege a következő : vagy kevés típuskanál áll a rendelkezésünkre, amikoris sok egyéni kanalat kell készítenünk, vagy pedig sokféle típuskanál van birtokunkban, amikoris az egyéni kanálkészítést a minimumra csökkenthetjük. A történelmi fejlődés a sokféle kanáltípustól az egynéhány kanálból álló sorozat felé vezetett. Legideálisabb volna, ha beállítható kanállal rendelkeznénk. Néhány hónappal ezelőtt Kende osztályvezető felszólított, hogy próbáljunk új és jobb kanalakból álló kanálsorozatot szerkeszteni. Minden egyes lenyomatkanál lényeges sajátsága a forma és a nagyság. A meglevő kanalak javítása tehát kettős irányban történhetik : módosíthatjuk a meglevő formákat és változtathatunk a meglevő kanálméreteken. E megbízás alapján — figyelmen kívül hagyva a kanálformák javítását, megfelelőbb nagyságú kanalak szerkesztésére törekedtem. Megfelelőbb nagyság alatt, 7*
