Fogorvosi szemle, 1948 (41. évfolyam, 1-12. szám)
1948-03-01 / 3. szám
1943 wnúreiu* hó FOGORVOSI SZEMLE FŐSZERKESZTŐ: DR. VARGA ISTVÁN No, 3. maiám ( EREDETI KÖZLEMÉNYEK A gyökérkezelés normája* Irta: DR. VARGA ISTVÁN egyetemi magántanár, a Szfőv. Szent István kórház osztályos főorvosa. Bevezetés. A szociális egészségügyi gondoskodás egyik legfontosabb problémája, hogy miként kellene megoldani nagy tömegek gyökérkezelésre szoruló fogainak — tudományunk jelenlegi felfogása szerint — legmegfelelőbb ellátását. Köztudomású, hogy a nem exaktan végzett gyökérkezelés következménye a gyökércsúcskörüli kóros folyamat (granuloma, tályog, cysta stb.), mely az egész szervezet, vagy egyes szervek, ill. szervrendszerek megbetegítéséhez vezethet. (Fokalis infekció.) A fogbetegeket legnagyobbrészt a fájdalom vezeti a fogorvoshoz. A fájós fog pedig legtöbbször már csak gyökérkezeléssel tartható meg. Ezért bátran állíthatjuk, hogy a konzerváló fogorvoslás sikere — vagy si•reretelensége a j ó g у ö ke rkezelésen múlik. Nem helyezkedhetünk arra a nihilisztikus álláspontra, hogy ilyen nincs, — mint az amerikai fogászat nem is olyan régen tette. Hanem igyekezzünk felhasználni a tudományos kutatás gyakorlati eredményeit és a nagy anyagon végzett kísérletek tapasztalatait. Éspedig ne csak a magánrendelőkben, hanem a szociális fogbetegellátás intézeteiben is. Ez a törekvés azonban csak akkor válhatik valósággá, ha a fogorvos a szociális biztosítás minden rendelőjében egységes módszer szerint végzi a gyökérkezelést, hogy egységesen ellenőrizhető is legyen. Ezt az eo-vcpczes módszert nevezhetjük a gyökérkezelés normájának. Éppen a kérdés fontossága miatt tűzte ki a Magyar Orvosok Szabad SzakszemezeteneK fogorvos Szakcsoportja a normát e Nagygyűlés egyik főtémájául. És én ehelyütt is köszönetét mondok a megtiszteltetésért, hogy a norma megállapításának kísérletével engem bíztak meg. Refprótnmomban egy ilyen normát (szabványos módszert) fogok vázolni és ajánlani és ennek a normának átültetésére a gyakorlati életbe indítványozok majd egyes intézkedéseket. * Az 1947. évi tudományos nagygyűlés főtémájának referáló előadása.
