Fogorvosi szemle, 1948 (41. évfolyam, 1-12. szám)
1948-02-01 / 2. szám
A PROTÉTIKA KÉNYES KÉRDÉSEI 45 pillérek egyazon síkban állanak. Ha viszont1 az egyik pillér a frontfogak, a másik az őrlőfogak területén fekszik, a kedvezőtlen megterhelési irány különbözősége miatt, a káros horizontális erőkomponens részben kiegyenlítődik. Ezenkívül ia) szabadvégű hadtest, kis nyereggel rátámaszthatjuk az ínyre és ilyen módon a megterhelés egy részét át vihetjük a pillérfogakról a gingivára. A nyerget ajánlatos ilyenkor porcellánnal. vagy üveggel bevonni. Hidak szerkesztésénél általában mindig gondolnunk kell1 arra, hogy a hídpillérek annál inkább meg vannak terhelve, minél nagyobb a pillérek közötti távolság. A pilléreket tehermentesíthetjük olymódon is, hogy a, hídtestet nyergesen készítjük. Ugyanilyen célt szolgálnak a tehermentesítő kengyelek is. A nyerges hidakat — a fent említett szabadvégződésű hidaktói eltekintve — és a tehermentesítő kengyeleket természetesen levehető módon kell megszerkeszteni. És itt felvetődik megint egy kérdés. Miért nem készítenek a fogorvosok levehető hidakat? Valószínűleg azért, mert a legtöbbem, nem járatosak ebben. A levehető hidakra úgy tekintenek, mint a technikai csúcsteljesítményre, pedig elkészülésük talán nem is sokkal nehezebb, mint az általunk amúgy is készített különböző technikai munkák. Előállítása minden esetre költségesebb, de ,az esetek egy részénél, anyagi akadályok biztosan nem játszanak szerepet. A hídtest kiképzése sem történik általában a ma érvényes elveknek megfelelően. A hídtestnek, illetve hídtagoknak a fogmeder nyúlványhoz való viszonyánál részben higiénés, részben kozmetikai szempontoknak kell eleget tenni. E szempontoknak akkor tehetünk eleget, ha a hídtestnek olyan formát adunk, hogy a híd alatt ételmaradékok és leváló epithel sejtek ne gyűljenek össze és a pótfogak labiális fala a pillérfogakkal párhuzamosan halad. E kétféle feltételnek úgy tudunk megfelelni, ha a hídtestet szívalakúra modelláljuk, ilyenkor a hídtest csak éllel érintkezik a fogmeder nyúlvánnyal, úgy a labiális, mint a linguáüs, illetőleg palatinális fala domború, vagyis természetes fogak formájának leginkább megfelel. A szívalakú forma következtében a hídtest frontális metszetén, az alsó pólusán keresztülhaladó vertikális vonal úgy osztja két részre a pótfogakat, hogy annak egyharmad része labiálisán, kétharmad része pedig Hnguálisan, illetőleg palatinálisan fekszik. A hídban felhasznált fazetták színe sokszor elüt a maradék fogazat szinétől, ami igen kirívó kozmetikai hiba. Hogy a szín jó legyen, a fazetták színét mindig a szájban kell megvizsgálni, mert a fénynek a szájban való reflekfcálódása a színt sokszor lényegesen befolyásolja. A fogszín választásánál tehát a fogszín kulcsot a fogsor azon részéhez kell illeszteni, ahova a pótfog jön és így adni meg a fogtechnikusnak a pótfog színét. Még helyesebb a fogtechnikus által kiválasztott fazettákat — ha készletünk ezekből odahaza nincsen — próbára kérni és azt a szájban mégegyszer megpróbálni. Igen csúnya kozmetikai hiba az is — amit pedig a legtöbb laboratórium állandóan elkövet — hogy a fazettákat a foghúsra túl magasan fektetik fel, vagyis a pótfog nyaki kontúrja a szomszéd fogak nyaki kontúrjánál jóval magasabban fekszik. Ezt a hibát a fogmeder nyúlvány sorvadt voltával indokolják. A fogmeder labio-linguális irányba való sorvadása esetén azonban a kupola alakúra kell csiszolni. Ha ez nem menne, a fog nyakáról porcellánt kell ráégetni. Miután ez a kupola alakú felsőrész a szájban nincs megvilágítva, a fog természetes kinézést kap. Olyan esetekben, ha a hídpillérek túlságosan 'konvergálnak, és a hidat egy részből feltenni nem lehet anélkül, hogy a piUérfogak idegét ne exstirpálnánk, csináljuk ,a hidat több részből és cementezzük azt több részletben be. Azért említem meg ezt is, mert sok esetben láttam, hogy egyesek úgy igyekez-
