Fogorvosi szemle, 1948 (41. évfolyam, 1-12. szám)

1948-01-01 / 1. szám

BETEGBERENDELÉSEK ÉS BETEGKEZELÉSEK BEOSZTÁSA

25

A kezelésre érkező időre rendelt pácienseket az asszisztensnő, vagy a beengedést végző szobalány (fogadókisasiszony) az előjegyzési naptár alapján ellenőrzi, vagy külön ívre feljegyzi. Ilyen módon állandó áttekintésünk van a várószobában ülőkről. Elmaradó páciensnél keletkezett hiányt betölthetjük azáltal, hogy az éppen kezelés alatt lévő páciensnél még valamit dolgozunk, egy-egy váratlan és fontos beteg, érkezésekor a kezelésből valamit elhagyunk. (Ez persze csak akkor lesz gazdaságosan lehetséges, ha fentebb már kifejtett hosszabb kezelési rendszert választjuk.) A leghelyesebb az volna, ha az orvos észrevétlenül áttekinthetné a várószobát s állandóan tudná, hogy hányán, kik és miért várakoznak. Nagy segítséget nyújthat ebben az asszisztensnő, vagy fogadókisasszony, ha ehhez megvan a kellő gyakorlata. Különbséget kell tenni váratlan beteg és „fogászati depók“ képviselői között, kiket, hacsak lehet, nem szabad megvárakoztatnunk, mert az ő idejük különösen pénz. Ha valaki bizalmas magánügyben akar velünk beszélni, alkalmazhatjuk az angol Cullwich eljárását, aki a kisasszonnyal ilyenkor papírt, borítékot és ceruzát küld ki s csodálkozva tapasztalta, hogy ennek a módszernek milyen jó hatása van.

Sok fogorvos maga engedi ki a rendelőből a pácienst, s mikor kiszól, hogy ,,kérem a következőt“, egy pillantással áttekintheti a várakozókat.

Elterjedt és bevált rendszer, ha a fogorvos egy pácienst mindig tartalékban tart. Negyedórás várakozást senki sem szokott rossznéven venni s így váratlan elmaradás esetén nem keletkezik időveszteségünk.

Ha a vegyes betegberendelési rendszert használjuk, tőlünk függ elsősorban, hogy az egyes pácienseket a rendelési idő elejére, közepére, vagy végére rendeljük.

Nehéz eseteket, akár technikai, akár pszichikai szempontból soroljuk ide azokat, jobb a rendelési idő elején kezelni. Pihentebbek vagyunk s ilyenkor jobban tudjuk a nehéz feladatokat megoldani. Ugyancsak helyesebb, ha az ú. n. tiszta műtéteket, mint impaktált fogak kivésését, gyökércsúcsreszekciókat a még be nem fertőzött rendelőben végzünk.

A rendelési idő végére szeretjük hagyni az olyan betegeket, akiknek kezelési ideje túl hosszúra nyúlhat, vagy akik nyugtalan viselkedésükkel a többi páciensre előnytelenül hatnak.

Egyforma kezelések egymásutáni elvégzése előnyöket jelenthet. Több fogeltávolítás, több röntgenfelvétel, több diathermia idő-, anyag- és energiamegtakarítással járhat. Másrészt egy nehéz, nagy koncentrációt kívánó idegkezelés után egy könnyű, szabványos koronabecsiszolás alkalmával szinte kipihenhetjük magunkat.

A tapasztalat azt is mutatja, hogy ,könnyű kezet“ kívánó munkát, így egy nehéz gyökércsatornatágítást, nem lehet jól elvégezni nagy erőkifejtéssel járó beavatkozás után. (Pl. nehéz foghúzás.)

Előnyt jelent, ha ugyanazt a pácienst máskor is ugyanarra az időpontra rendeljük. Még jobb, ha a kezelési sorozatok időpontjait előre megbeszéljük s a naptárban bejelöljük. A páciens így kevésbbé felejti elsmi pedig időt takarítunk meg a több időpontnak egy alkalommal történő megbeszélésével és bejegyzésével.