Fogorvosi szemle, 1948 (41. évfolyam, 1-12. szám)
1948-03-01 / 3. szám
74 DR. KEMÉNY IMRE iveltségét. Ez az állcsont- és fogív helyes kiképzésével elérhető. Ezzel azonban — szinte akaratlanul — lehetőséget teremtünk arra is — és ez az arcvonások rekonstrukciója szempontjából döntő fontosságú —, hogy ugyanazok a mimikái izmok vagy izomcsoportok jussanak működési túlsúlyba, amelyek a foghíjjasság előtt is működési túlsúlyban voltak, s amelvek az egyénre jellegzetes szájkörüli barázdák, redők kialakításában résztvettek. Az arcizmok összehúzódáskor ugyanis a bőrt is redőkbe húzzák tapadásuk helyén; gyereknél ez múló hatású, az összehúzódás után megszűnik. Felnőttnél azonban a gyakori összehúzódás karakterisztikus és állandósult barázdák, redők — mint az orr-ajakbarázda, a szájrés lefutása, a szájzugok állása, ajakredő — kialakulásához vezet, aszerint, hogy az élet folyamán melyik izomcsoport működése jut túlsúlyba. Így alakulnak ki az egyéni arcvonások. Mindezek megértése végett röviden ismertetni kell a szájkörüli mimikái izmok működését és azoknak Duchanne és Lange szerint fiziognómiai szempontból való értékelését. A musc. risorius és a musc. zygomaticus a szájzugot fel- és kifelé húzzák és mivel ezen izmok amuse, q у a d. 1 a b i i s u p er i о r i s-szal a sulcus nasolabialis felső részének kiképzésében résztvesznek, ezen barázda lefutását is ebbe az irányba terelik. Ha azonban a musc. triangularis működése az állandóbb és gyakoribb, amely a szájzugot le- és kifelé húzza, akkor a sulc. nasolabialis lefutása meredeken lefelé irányul. Az előbbi izomcsoportok működési túlsúlya az arcot derültté, az utóbbié pedig kesernyéssé teszi. Hogy az ember élete folyamán melyik izomcsoport jut működési túlsúlyba, függ a lelki alkattól és attól, a sorstól, amit az egyénnek lelkileg is át kell élnie. De egyes izomcsoportok összehúzódása megváltoztatja az ajak íveltségét is. így pl. a musc. orbicularis о f i s perifériás rostjainak összehúzódása a felső ajkat előboltosítja (vizsgálódó arckifejezés), a centralis rostjai az ajkat a fogsorhoz szorítják. Ugyanez a működési eredménye a musc. depressor septi nas i-nak, valamint a musc. buccin a t о r-nak is, amely azonkívül a szájzugot kifelé húzza. A tapasztalat szerint az elülső fogsor- és állcsontív helytelen kiképzése lokális oka lehet olyan mimikái izom vagy izomcsoportok működési túlsúlyba jutásának, amelyek az egyén korábbi életében nem bírtak jelentőséggel s amelyek ezáltal az egyéni arcvonások megváltoztatásához vezetgetnek. Ezt különösen rosszul készített teljes felső protéziseknél látjuk, arrii- Kor nemcsak az ajak nyugalmi állapotban lévő íveltsége változik meg, de a protézis rövidebb-hosszabb ideig való viselése után az egyénre jellegzetes arcvonások fiziognómai adottságai is megváltoznak. Ezért tartja szükségesnek S i m о n, hogy a teljes protézis készítésénél a fogpróbánal elsősorban az arcvonásokat vizsgáljuk. Az elmondottakból kiviláglik, hogy a fogpótlás minden rendszerénél az esztétikai problémák megoldása csak akkor lehet eredményes, ha nemcsak a fogívet, hanem az eredeti állcsontívet is rekonstruáljuk, mert csupán ezeknek együttes-rekonstrukciója eredményezheti a foghíjjasság előtti arcvonások fizognómiai szempontból való restaurálását is.
