Fogorvosi szemle, 1947 (40. évfolyam, 1-12. szám)

1947-02-01 / 2. szám

A GÖCFERTŐZÉS JELENTŐSÉGE A BELGYÖGYÄSZATBAN

55

.gonorrea eredetét, pielitisznél esetleges aszcendáló és ginekológiai folyamatokat, iszkiasznál gerinc-folyamatokat stb.

2- Csak olyan kóros folyamatoknál vegyük tekintetbe a gócfertőzés lehetőségét, amelyek klinikai értelemiben gyulladásos jellegűek, tehát va)gy lázzal, vagy gyorsult süllyedéssel, leükocitózissal, balratolódással járnak- Porcdegeneráción alapuló artropatiáknál teljesen értelmetlen a ,,gócok“ utáni kutatás.

Ezen elvek tekintetbevételével a következő belgyógyászati megbetegedéséknél jöhet szóba a gócfertőzés lehetősége: poliartritisz reumatika akuta, endo-myo-et perikarditisz reumatika, kriptogen eredetű endo- és miokarditiszek, primär krön, poliartritisz, hämorrag. nefritisz, gócnefritisz, pieletisz,

neuritiszek és burzitiszök.

A felsorolt betegségek egy részénél a góceltávolításnak csak profilaktikus jelentősége lehet, így az akut reumatizmusnál és nepritisznél, ahol recidivákat akarunk a tonzillektómiával megakadályozni. Az eredmény itt sem .lesz biztos, hiszen Graeff a reumlatizmus prlmáraffektusát nemcsak a tonzillákban, hanem a garat nyálkahártyájának egész területén is kimutatta.

Ha nem a profilaktikus szempont vezet bennünket, úgy céltalan a góc eltávolítása olyan betegségeknél, amelyek már az inaktív stádiumvan vannak, tehát deformálással vagy ankilázissal gyógyult, normális süllyedést mutató krónikus poliartritisznél, kifejlett viciumoknál és krónikus nefritisznél hámaturia és cilindruria nélkül.

Mikor és milyen gócokat távolítsunk el? Az eddigiekből következik, hogy semmiféle radikalizmusnak nincs helye. Ismeretlen aetiólógiáju betegségekről lévén szó, könnyelműség volná a gócokkal mint esetleges kútforrásokkal nem törődni — annál inkább, mivel, mint a bevezetésben már mondottuk, a góceltávolítás egyes esetekben tényleg használ Másrészt el kell kerülnünk a beteg károsítását, melynek terápiás haszna nincsen- El fogjuk tehát távolítani a tonzillákat, ha a betegnek gyakran van anginája, ha a betegséget tonzillitisz előzte meg. Ami a dentális gócokat illeti, feltétlenül el fogjuk távolítani azokat a fogakat, amelyeknél klinikailag aktív apikális folyamatok észlelhetők, ha dentális eredetre gyanús limfadenitisz van jelen, ha a fogorvosi vizsgálat aktív folyamat mellett szól. Kétes esetekben valamelyik aktiválási eljárás, p. o. a Gutzeit-féle rövidhullámpróba is számba jöhet. Ezen a téren a fogorvos és belgyógyász közötti együttműködésnek tág tere nyílik, mely nem szorítkozhatifc a gramulomás fogak szkematikus extrahálására, hanem a beteg általános állapotának tekintetbevételével kell, hogy megvilágítsa a helyes terápiás eljárást.