Fogorvosi szemle, 1947 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1947-02-01 / 2. szám
34 KEMfiNY IMRE Dr voltak. Ugyancsak elkerülhetetlenné válik ilyenkor az artikulációs egyensúly helyreállítása is, ami a túlharapásban lévő metszőfogak megrövidítését és a harapási magasságot tartó őrlőfogaik csücskeinek lecsiszolását is jelenti. Ennek következtében a harapási magasság csökken s ezáltal az orrcsúcs és áll közti távolság megrövidül. Mindezek a tüneteik az arc karakterét és az arcvonások harmióniáját szintén hátrányosan megváltoztatják. A paradentózis ezen stádiumában a megmaradt paradenciumnaík a normálisnál már amúgy is nagyobb szenzibilitása nagy mértékben fokozódott; a megterhelés határa1 pedig jelentékenyen alacsonyabb lett a fogak erő és teherkarjának — az extras és az intraalveoláris részek — arányban beállott hátrányos változás miatt. E két ok következtében a paradencium a normális rágónyomásnak még kis töredékét sem képes elviselni. A paradentózis terápiájában ilyenkor abszolút indikációt képez az elülső fogaik) sínezése, merev rendszerbe való foglalása, amit még rendszerint megelőz, a jobb esztétikai eredmény elérése erdőkében a fogsorív elvándorolt fogainak szabályozása is. A sínezés — akár a Mamiok-féle csapos-betétes, akár a Häupl-, Lang- Engel-féle háromnegyed koronás, vagy a Strunz- és Jeannerefféle incizalis rendszerű — mindig fémből készül. Ezáltal a sínezett fogak éli és aproximális részein, a Máthé rendszerűnél még a fog labiális felületén is, a fém lesz látható. Az így sínezett fogak esztétikailag a gyárilag előállított típus-műfogakból készült pótlással válnak csaknem egyenértéküekké. A sínezés tehát a paradentózis esztétikai problémáinak számbeli növekedését jelenti. Az elülső fogakat rögzítő sínezés igen sok időt, az orvos részéről nagy tudást és felkészültséget, a páciens részéről pedig sok türelmet követel. A sínezés esztétikai eredménye azonban ezt az orvos és páciens részéről igényelt nagy erőfeszítést nem indokolja és ugyanezt a megállapítást tehetjük a sínezett fogak mechanikai, illetve funkcionális értékéről is. A rögzítő sín ugyanis mechanikailag nem nagyobb értékű egy olyan hídrendszernél, amelyben számos hiányzó fog is pótolva van: ahol tehát műfogak és ezeket tartó pillérfogak vannak s amelynek funkcionális értékét a pillérfogak paradenciumánák állapota határozza meg. A sínezéssel ugyanis nem növeljük — amint tévesen hisszük — a sínezett fogak paradenciumának teherbírását — mechanikai eljárás erre nem is lehet alkalmiais — hanem a sínezett fog rágási funkcióképessége azért fokozódik, mert a sínrendszer, mint merev rendszer a kétoldali pillérfogak stabilitása által kikapcsolja a sínezett fogak paradenciumát a rágási funkció hatása alól. Ebből aztán logikailag az következik, hogy a sínezett fog úgy viselkedik, mint egy hiányzó fogat pótló, tehát paradencium nélküli műfog — ezért válik azzal egyenértékűvé is —, amely a ránehezedő rágónyomást a hídtest közvetítésével a pillérfogak paradenciumának adja át- Ezt az elgondolást igazolja az, hogy a sínezésnek a pillérfogsakat illetőleg ugyanazok ai feltételei, mint a hídrendszereknek és hogy a sínrendszer pillérfogainak paradenciumia túlterhelés következtében ugyanúgy elpusztul, ha a sínezett fogak száma
