Fogorvosi szemle, 1947 (40. évfolyam, 1-12. szám)

1947-02-01 / 2. szám

34 KEMfiNY IMRE Dr voltak. Ugyancsak elkerülhetetlenné válik ilyenkor az artikulációs egyensúly helyreállítása is, ami a túlharapásban lévő metszőfogak meg­rövidítését és a harapási magasságot tartó őrlőfogaik csücskeinek lecsi­­szolását is jelenti. Ennek következtében a harapási magasság csökken s ezáltal az orrcsúcs és áll közti távolság megrövidül. Mindezek a tüne­teik az arc karakterét és az arcvonások harmióniáját szintén hátrányo­san megváltoztatják. A paradentózis ezen stádiumában a megmaradt paradenciumnaík a normálisnál már amúgy is nagyobb szenzibilitása nagy mértékben fo­kozódott; a megterhelés határa1 pedig jelentékenyen alacsonyabb lett a fogak erő és teherkarjának — az extras és az intraalveoláris részek — arányban beállott hátrányos változás miatt. E két ok következtében a paradencium a normális rágónyomásnak még kis töredékét sem képes elviselni. A paradentózis terápiájában ilyenkor abszolút indiká­ciót képez az elülső fogaik) sínezése, merev rendszerbe való foglalása, amit még rendszerint megelőz, a jobb esztétikai eredmény elérése erdőkében a fogsorív elvándorolt fogainak szabályozása is. A sínezés — akár a Mamiok-féle csapos-betétes, akár a Häupl-, Lang- Engel-féle háromnegyed koronás, vagy a Strunz- és Jeanneref­féle incizalis rendszerű — mindig fémből készül. Ezáltal a sínezett fogak éli és aproximális részein, a Máthé rendszerűnél még a fog labiális felületén is, a fém lesz látható. Az így sínezett fogak esztéti­kailag a gyárilag előállított típus-műfogakból készült pótlással válnak csaknem egyenértéküekké. A sínezés tehát a paradentózis esztétikai problémáinak számbeli növekedését jelenti. Az elülső fogakat rögzítő sínezés igen sok időt, az orvos részéről nagy tudást és felkészültséget, a páciens részéről pedig sok türelmet követel. A sínezés esztétikai eredménye azonban ezt az orvos és páciens részéről igényelt nagy erőfeszítést nem indokolja és ugyanezt a meg­állapítást tehetjük a sínezett fogak mechanikai, illetve funkcionális értékéről is. A rögzítő sín ugyanis mechanikailag nem nagyobb értékű egy olyan hídrendszernél, amelyben számos hiányzó fog is pótolva van: ahol tehát műfogak és ezeket tartó pillérfogak vannak s amelynek funkcionális értékét a pillérfogak paradenciumánák állapota határozza meg. A sínezéssel ugyanis nem növeljük — amint tévesen hisszük — a sínezett fogak paradenciumának teherbírását — mechanikai eljárás erre nem is lehet alkalmiais — hanem a sínezett fog rágási funkció­­képessége azért fokozódik, mert a sínrendszer, mint merev rendszer a kétoldali pillérfogak stabilitása által kikapcsolja a sínezett fogak para­­denciumát a rágási funkció hatása alól. Ebből aztán logikailag az követ­kezik, hogy a sínezett fog úgy viselkedik, mint egy hiányzó fogat pótló, tehát paradencium nélküli műfog — ezért válik azzal egyenértékűvé is —, amely a ránehezedő rágónyomást a hídtest közvetítésével a pil­lérfogak paradenciumának adja át- Ezt az elgondolást igazolja az, hogy a sínezésnek a pillérfogsakat illetőleg ugyanazok ai feltételei, mint a híd­­rendszereknek és hogy a sínrendszer pillérfogainak paradenciumia túl­terhelés következtében ugyanúgy elpusztul, ha a sínezett fogak száma

Next

/
Thumbnails
Contents