Fogorvosi szemle, 1947 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1947-01-01 / 1. szám
Gyökérkezelés penicillinnel Irta: Dr. HALÁSZ LÁSZLÓ (Előzetes beszámoló) Dr. Balogh Károly professzor úr megtisztelő megbízásából, abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy kísérletes vizsgálatokat végezhettem annak a kérdésnek eldöntésére, vájjon a penicillin-kezelés hasznosítható-e a fertőzött gyökcsatornájú fogak kezelésében. E kísérleteknek — egyebek mellett — legfőbb célja annak a megállapítása volt, hogy az eljárás a magángyakoilatban használható-e és melyik az a módszer, amelynek alkalmazása klinikai segédeszközök igénybevétele nélkül is megvalósítható. Ez előzetes beszámolónk természetesen nem alkalmas arra, hogy a közölt néhány esetből statisztikai következtetéseket vonjunk le, de ezekből is már kétségtelennek látszik, hogy a penicillinben igen alkalmas és hatékony gyógyszert nyertünk a fertőzött gyökcsatornájú fogak kezelésére, csakúgy mint a szájbetegségek más eseteiben is. Az eljárás technikája — amire alább visszatérünk — némely tekintetben korrekcióra szorul, mentségül szolgáljon azonban, hogy az eddig rendelkezésünkre álló kevés, és egymásnak sokban ellentmondó külföldi irodalom alig aid útbaigazítást a penicillin használatára a konzerváló fogászatban és így az eljárás kivitelét saját elgondolásunk alapján kellett kidolgoznunk. Öt betegnek 5 fogát vettük kezelésbe, ezek közül 4 esetben teljes sikert értünk el, 1 eset a beteg elmaradása miatt befejezetlen maradt. I. eset: 52 éves férfi beteg 6-ében 3 napja állandó, lüktető fájdalmat érez, a fogra — annak nagyfokú érzékenysége miatt — ráharapni nem tud. Bal arcfele mérsékelten dagadtnak látszik, a szájba betapintva a gyökércsúcs tájékán borsónyi, fluktuáló duzzanat érezhető. Röntgen: a gyökércsúcs felett borsónyi csontritkulás, mely a gyökér felső harmadának meziális oldalára is ráterjed. Gyökértömés nem látható, a kávumban röntgenpozitív tömőanyag (cement?), mely kis mennyiségben a gyökércsatornába is benyomul. Kezelés: A bemetszéstől eltekintünk és megkíséreljük a genny eltávolítását a gyökércsatornán keresztül. A tömés eltávolítása után azonnal bőven ürül a genny. 3%-os НЮз-dal végzett öblítés után a gyökcsatornát felületesen kitakarítjuk és a fogat nyitva hagyjuk. Három nap múlva az akut tünetek teljesen visszafejlődnek, a fog kopogtatási érzékenysége is megszűnik úgy, hogy a szokásos módszerekkel (diatermia) megkezdjük a gyökcsatorna sterilizálását, kitakarítását és tágítását. A gennyedés 2 heti rendszeres kezelés ellenére sem szűnik, s a megkísérelt ideiglenes jodoform+k1 órfenol — mentolkámfor — gyökértömésre a fog az akut tünetek fellobbanásával válaszol. Mielőtt még a gyökércsúcs reszekálására elszánnánk magunkat, megkíséreljük a penicillines kezelést. A kezelést megelőző bakteriológiai lelet: úgy a bouillonban, mint az agaron Gram pozitív, sztrepto- és sztafilokokkusz tenyészik ki. A fogat már az első penicillin töltés után zártuk. 24 óra után vett váladék bakteriológiai lelete az előzővel azonos. 24 óránként megismételt kezelés mellett még kétszer pozitív bakteriológiai leletet kapunk, a negyedik kezelés után azonban a bouillon négy nap után sem mutat zavarosodást. Egy negatív lelettel nem elégszünk meg, ezért a kezelést megismételve újabb bakteriológiai vizsgálatot végzünk: az eredmény ismét negatív. Ezután a gyökércsatornát cement-guttaperchával tömjük. A hat hét után készített röntgenfelvétel a rarefikációs zónában a csontosodási folyamat megindulását mutatja. Már itt kívánjuk megjegyezni, hogy minden esetben két helyről vettünk váladékot, illetőleg kaparékot a bakteriológiai vizsgálathoz, mégpedig a gyökércsatorna bemeneti nyílásából, amivel az ideiglenes tömőanyagon keresztül történő esetleges fertőzést kívántuk ellenőrizni, s az apex tájékáról. II. eset: 36 éves nőbeteg. 1 approximálig kárieszből kiinduló pulpitis acuta purulenta diagnózissal kerül kezelésünkbe. Fogát kb. 10 napja fájlalja, 24 órája fájdalmait csak úgy tudja elviselni, ha fogán állandóan hideg vizet — 14
