Fogorvosi szemle, 1947 (40. évfolyam, 1-12. szám)

1947-01-01 / 1. szám

halad át a szájpadon; egyébként a lemez térfogata a nyergekre és az elhorgonyzás eszközeire, a frontfogakon fekvő tovafuió kapocsra és a támasszal bíró kőrkapcsokra korlátozoltt.

A felső állcsonton néhány frontfogat nem célszerű meghagyni, inkább teljes lemezt készítsünk. Az alsó állcsonton sokkal inkább igyekezzünk még 2—3 fogat is összesínezve megtartani, mert a teljes pro;hasis elhorgonyzása jóval nehezebb. A részleges prothesisek tervezésekor felmerü.hei az a kérdés, hogy a kapcsokat öntött vagy formáit, hajlított, kalapált fémből készítsük-e inkább. A válasz: mindkét kapocsféreség használható. Erős támfogakon, hátsó fogakon, különösen ha párhuzamosan állnak, koronával vannak fedve, jól alkalmazhatjuk az öntött kapcsokat, míg pl. a szemfogra már inkább -hcsszúnyelű, rágós, drótból készült (pl. Bonyhára-féle) kapocs használatos.

Nehéz és fontos prothekikai feladat az alsó és felső szabadvógű fogművek szerkesztése, pedig az esetek nagyrésze (70—80'Vo) idetartozik, mert ha végpiilérek vannak, híd is készíthető.

A nyergeket lehetőleg szélesre készítsük. Az alsó állcsonton ez legjobban a Spreng-féle lenyomat alapján dolgozható ki. A kémidaú nyergeit összekötő rész (nyelvi vagy szájpadii kengyel) merev legyen, hogy az egyik oldaltól a másikhoz közvetítse a megterhelést és elossza a rágónyomást a támfogakon. Csak keskeny műőrlőket használjunk, ez különösen áll, ha a gerincek sorvadtak. A rágófelszín pontos, harmonikus illeszkedése a részleges fogmű helyes működésének lényeges feltétele. Magascsücskű, 30—40°-os lejtővel bíró müfogakiait lemezes prothesisekbe ne használjunk, mert a gerincek sorvadását okozhatják. Nagyjából a természetes fogak, a maradéikfogazat rágófeiszínéhez kell alkalmazkodni, de haránt, buccoimgua.is irányban mindig a természetes fogaknál keskenyebb és inkább csak mesiodisialis irányú csücsöklejtővel ellátott porcellánfogakat alkalmazzunk.

A részleges prothesis indikációs területét az a körülmény is bővíti, hogy 4—5 hézagból álló foghiány esetén -számos hidat ke.lene készíteni és ép fogakat is lecsiszolni. Ezenkívül az egységes részleges fémlemez jóvfct'l kisebb munkával és községgel állítható elő, mint a hézagoknak megfelelően esetileg 4—5 híd. Ehhez járul még, hogy kissé meggyengült taríású pillérek esetén a részleges prothesis szerKesztése révén, lemezkaros (tovafutó) kapoccsal a maradék fogazatot sínezhetjük.

Ha a szemfogak mögötti fogak hiányoznak, tehát a felső állcsontban csupán a 6 frontfog van helyén, nem szabad vázlemezt készíteni, hanem a szájpadot teljesen, vagy legalább jórészt fedni kell. A vázr lemeznek ilyenkor nincs jó tartása, hamarosan süllyed, kimozdul a záródásból és meglazítja a frontfogakat. Célszerű a fronlfogakat fazetttás = háromnegyedkoronákkal egymással összesínezni, így a kapocsterhelést ia front együttesen viseli-Mint Kemény dr. bemutatott eseteiből láttuk, Stem-prothesissel aránylag kedvezőtlen esetekben is igen jó eredményt ért el. Nagy előnye ennek a szerkezetnek, hogy a fogmű szabadon süllyedhet a nyálkahártyába; ennélfogva különösen szabadvégű prothesisek szerkesztésénél volna jelentősége. Elméletileg tehát a «Sfem-prothesisen kívül a Beat Müller-f. részleges lemezek iái legmodernebb megoldások közé sorolhatók. Erőtörőnek drótokat, mozgókapcsöt, vagy csúsztatókat használhatunk.

8 —-