Fogorvosi Szemle, 1944 (37. évfolyam, 1-11. szám)
1944-03-01 / 3. szám
72 KÖNYVBlRÁLAT. Prof. EINAR. BUDTZ-JORGENSEN (Kopenhagen) : Die pathetische Behandlung der Paradentose. Harmadik, javított és bővített kiadás. Hermann Meusser, Berlin. Rövid idő alatt már harmadik kiadásban, 98 oldalon,, tömören és tanulságosan ismerteti könyvében a dán fogorvosi főiskola tanára a kérdés lényegét és irodalmi összefoglalást is közöl. A fix és levehető elhorgonyzásokat tárgyalva, mindig megvilágítja a gyakorlati szempontokat; inkább a szilárd rögzítés (le nem vehető, fix sínek) híve. A statikai megfontolásokat különösen szemügyre veszi, így pl. a háromnegyedkoronák barázdáinak irányát és helyzetét a lehetséges fő megterheléssel szemben, 59 szemléltető ábrát is közölve. Végül bizonyos vezérelveket állít fel, hangsúlyozván, hogy a prothetikai kezelés nem egyetlen módja a paradentosis, ezen annyira fontos és aktuális megbetegedés gyógyításának. (Molnár László) PROF. G. AXHAUSEN; Die allgemeine Chirurgie in der Zahn-, Mund- und Kieferheilkunde (Általános stomatologiai sebészet). J. F. Lehmann, München-Berlin, 1943. 2. kiadás. 452 old. Ára fűzve RM 28.—, kötve RM 29.80. Szerző előszavában, melyet könyvének első kiadásához írt, megállapítja, hogy minden sebészi tevékenység az általános sebészet tanain alapul. A fogorvosi sebészet most fejlődik általános stomatologiai sebészetté,, melynek során az állcsontok minden fog-eredetű megbetegedése ezen sebészet munkakörébe esik. üzen stomatologiai sebészet kialakulásánál akar szerző könyvével könnyítést nyújtani. Könyvében az általános sebészet tanait ismerteti különös tekintettel a stomatologiai sebészet helyi viszonyaira, ami egyes területek lerövidítésével, más területek alaposabb tárgyalásával jár. A könyv elsősorban a leendő német stomatologus-sebészeknek szól. Axhau■seanek más helyen kifejtett nézetei szerint a stomatologus-sebészeknek a fogorvosból kell kifejlődnie, a német fogorvos pedig tudvalévőén nem általános orvosi, hanem csak szakképzettséggel rendelkezik. A szakorvosképzésnek ezen helyzete teszi szükségessé, hogy általános orvosi tárgy-körcknek fogorvosi vonatkozású részeit külön könyvben tárgyalják. Elsősorban természetesen az orvosi alapképzéssel nem rendelkező Dr. med. dent, húz ebből hasznot, mert ilyen módon megmutathatok neki oly általános orvosi összefüggések is, amelyek különben rejtve maradnának előtte. Orvosi alapképzettséggel rendelkező tanulók részére ilyen irányú könyvekre, első pillanatra azt mondhatnék, egyáltalán nincs is szükség, mert hiszen a mi növendék-stomatologusaink, akik közül a stomatologus-sebész utánpótlásunk kikerül, orvosok, akik általános orvosi kérdésekkel különösen kiképzésük idején — alig kerülve ki az egyetemről — tisztában vannak. Hogy a fogorvosi gyakorlat közben ezen összefüggések emléke elhomályosul, hogy a látótér bőszükül a szájra és közvetlen környékére, az a fogorvosok többsége által végzett és végzendő munka természeténél fogva érthető. Igen nagy haszonnal forgathatják tehát ezen a látókört bővíteni szándékozó könyveket azok is, akik hosszabb ideje állanak fogorvosi gyakorlatban s akiknek elfoglaltsága nem engedi meg, hogy általános orvosi tárgyú könyveket maguk tanulmányozzanak s maguk szűrjék le belőlük a tanulságokat szőkébb működési területünkre vonatkozóan.