Fogorvosi Szemle, 1944 (37. évfolyam, 1-11. szám)

1944-03-01 / 3. szám

56

A sziszegés megszüntetésére eljárásunk alig van. Ha némelykor mégis sikerül a sziszegést megszüntetni, abban legtöbbször a véletlennek több szerepe van, mint a tudatos cselekvésnek. Kétségtelen, hogy egyesek rövidebb-hosszabb idő elteltével leszoknak a sziszegésről, illetve ajkuk és nyelvük mozgásaival korrigálják a hangképzés-színezés zavarát. Errie alkalom nyílik azért is, mert az új rágókészülékkel úgy a beszédet, mint az evést is türelmesen kell gyakorolni és tanulni. Más esetekben pedig az elülső felső fogak új elrendezésével vagy ú. n. nittelt (szegecselt) és anatómiai szempontból megfelelőbb fogak alkalmazásával igyekszünk a sziszegést legalább is csökkenteni.

Vannak azonban olyan esetek is, amikor a sziszegést nem tudjuk megszüntetni az eddig alkalmazott eljárásainkkal akár azért, mert a sziszegés leszokásához szükséges időt a paciens nem tudja kivárni, akár azért, miért a fogpótlással teremtett helyzet olyan, hogy az s-betü tiszta kiejtése fizikai-hangtani szempontból lehetetlen.

Az elmondottak késztettek arra, hogy a sziszegés kérdésével foglalkozzam, de még inkább egy, a gyakorlatban előfordult tapasztalat. Azt tapasztaltam ugyanis, hogyha a müfogat tartó síma felületű lemezre éspedig annak a felső elülső fogak mögötti területére — körülbelül a kisőrlő közötti vonalban — harántirányban például fél centiméter széles leukoplast csíkot ragasztottam, akkor a sziszegés csökkent. Ugyanígy csökkenthető a sziszegés olymódon is, ha az előbb jelzett helyen pl. maróval (fräzer) több haránt barázdát vájunk a lemez síma felületébe. Ez a tapasztalás további megfigyelésre serkentett és arra a következtetésre vezetett, hogy a kemény szájpadi nyálkahártya redőzetének az ú. n. szájrózsának — rugae palatinae-nak — igen fontos szerepe van a hangképzés, illetőleg színezésnél, nevezetesen pedig a sziszegéssel kapcsolatban az s-betü kiejtésénél.

Megfigyelhetjük azt is, hogy csak olyanok szoktak sziszegni, akiknek igen alacsony a kemény szájpadjuk, illetve akiknél az elkészített szájpadi lemez nagyon leboltosítja a kemény szájpadot. A magas szá.jpadboltozatú egyének ugyanis nem szoktak sziszegni, ha lemezes fogpótlást kapnak. Ezekből következett, hogy a lemezes fogpótlással okozott sziszegés okát elsősorban az általunk készített sima. felületű és a szájüreget erősen kisebbítő és leboltosító lemezben kell keresnünk.

Helyszűke miatt a kérdéssel tovább nem foglalkozom és csupán — röviden összefoglalva -— az alábbiakra hívom fel a figyelmet:

A sziszegés megszüntetése céljából szükséges, hogy 1. a lapos vagy lemezes fogpótlással lapossá vált szájpadú esetekben az ú. n. szájrózsa kialakíttassék az elkészítendő lemezen és pedig annál dúsakban, minél laposabb a száj pad;