Fogorvosi Szemle, 1944 (37. évfolyam, 1-11. szám)

1944-02-01 / 2. szám

41

a két tragust összekötő egyenest felező merőleges a fogazattal s az állcsontokkal közvetlenül össze nem függ.

A fogszabályozástannak igen fontos elméleti problémája a harmadik (a vízszintes és sagittális sík mellett), azaz a frontális síkhoz való beállítás. Minthogy azonban ennek a kérdésnek a symmetriavizsgálattal kapcsolata nincs, egyebekben is még erősen problematikus a gyakorlati jelentősége, részletekre nem óhajtok jelen közleményemben kiterjeszkedni. Annyit minden esetre meg kell említenünk, hogy a két traguson átfektetett függőleges (frontális, illetőleg transverzális) sík föltétlenül alkalmasnak látszik, hogy a fogazat eltéréseit ehhez viszonyítsuk s függetlenebb a fogazattól, mint a P. W. Simon ajánlotta ú. n. orbitális sík.

Végezetül — bár ez nem a symmetria-vizsgálat elméleti alapjaihoz, hanem gyakorlati kiviteléhez tartozik — néhány szóval térjünk ki a vizsgálathoz használatos eszközökre. Ezek a symmetrosko(pok (melyek szabad szemmel való vizsgálatot követelnek meg) és a symmetrographok (melyeknél a vizsgálati eredményt a gipszmintákra szorosan vezetett tűvel véssük vagy ceruzával rajzolhatjuk be). Lényegbeli eltérés az egyes szerzők modelljei között nincs. Grünberg és Friel a metrikus rendszertől független beosztást használnak, azonban tulajdonképpen ez sem hátrány, mert biológiai tárgyak mérésénél tökéletesen mindegy, hogy milyen mértékrendszerrel mérünk. Nem szabad soha felednünk, hogy biológiai objektumoktól geometriai symmetriát nem kérhetünk, nem várhatunk, amire valamennyi szerző közül a legvilágosabban és legérthetőbben annak ideién Grimberg mutatott rá.

2