Fogorvosi Szemle, 1944 (37. évfolyam, 1-11. szám)
1944-02-01 / 2. szám
34 és szakszerű kezelésbe utalhassuk. Hasonlóan, bár nem ilyen nagy mértékben fontos a szimmetria,-vizsgálat felnőttek hiányos fogsoránál is, ha kozmetikai]ag és funkció szempontjából kielégítő, vagy különösképpen javító fogpótlást óhajtunk készíteni. A symmei ria-vizsgálat alapvető fontosságát elsőnek Angle német tanítványa és tanainak európai terjesztője, Grünberg ismerte fel. A szaksajtóban megjelent közleményével kb. egy időben más szerzők is írtak le ilyen vizsgálat végzésére alkalmas műszereket (Zielinsky, Zawdiski). Ezt megelőzően Körbitz mutatott már rá az állcsontok és fogsorok symmetria-vizsgálatának fontosságára és lehetőségére. Az újabb orthodontiai szakirodalom éppen ezért Körbitz-nek ítéli a prioritást (A. M, Schwarz, IIausser). Ez a nézet azonban helytelen, mert Körbitz vonatkozó közleménye 1909-ben jelent meg, míg az Angle tankönyv II. német kiadásának tanúbizonysága szerint Grünberg a symmetria-vizsgálat szükségességét, lehetőségét és az ú. n. rekonstrukciós tant Bécsben 1908-ban tartott kurzusán már tanította. Ha a fogak egymáshoz való viszonyát fogadjuk el a szabályostól eltérő fogazat osztályozásának alapjául, meg kell állapítani, hogy a két fogsornak egymáshoz való viszonya mikor normális, mikor szabályos. Ennél egyszerűbb, használhatóbb, a gyakorló fogorvos részére célszerűbb alapot nem ismerünk, ha az arc és beteg gyermek egész habitusának figyelembevételével történik. Az osztályozásnak ezt a részét Angle végezte mindenre kiterjedő pontossággal. Ezen felül azonban meg kell állapítani azt is, hogy milyen körülmények között szabályos az egyes fogsor külön-külön. A szabályos fogsornak többek közölt ismérve, hogy két fele symmetrikus, amire — mint Körbitz is felemlíti — elsőnek ugyancsak Angle mutatott rá. Ha a symmetria-vizsgálat kifejlődését a szakirodalomban végig követjük, némi meglepetéssel állapíthatjuk meg, hogy az egyes kutatók között lényeges nézeteltérés található, és pedig nemcsak abban a vonatkozásban, hogy a symmetrikus formától való eltérések miként mérendők (ami különböző mérő-eszközök tervezőinél még érthető lenne), hanem abban is, hogy mit is kell tulajdonképpen mérni. Ebben a vonatkozásban Grünberg és a többi szerző között, akik a symmetriavizsgálatra alkalmas eszközöket terveztek, lényegébe vágó különbséget találhatunk, melyet eleddig alig néhányan vettek észre, de teljes horderejében senki meg nem értett. Grünberg vizsgálati módszere szerint föltételezzük, hogy a vizsgálandó fogív (állcsont) haránt irányban symmetrikus, azaz eleve lemondunk transverzális asymmetriák megállapításáról, míg a kutatók többsége az állcsontok széltébeni asymmetriáját is mérni akarja. Az ezzel a tárgykörrel foglalkozó szerzők
