Fogorvosi Szemle, 1944 (37. évfolyam, 1-11. szám)

1944-01-01 / 1. szám

21

lag rendkívüli közgyűlést is tartott 1943 májusaiban, melyen a fejleményekről beszámolhatott és Simon professzor széleskörű megoldást javasló indítványát is letárgyalhatta. Ezt az indítványt nagy lelkesedéssel fogadta a rendkívüli közgyűlés és azt magáévá is tette. Az indítvány felterjesztés formájában hamarosan el is jutott a szakhatóságok kezéhez. Simon professzor az egész egyesület meleg köszönetét érdemelte ki lelkes, fáradságos és önzetlen munkájáért.

Szomorú kötelességünk végül megemlékezni elhunyt kartársainkról. Elsősorban kegyelettel hódolunk egyesületünk hősi halottja, Oliay Géza emlékének, ki tavaly mint harcoló katona esett el a becsület mezején. Egyesületünk legfájdalmasabb vesztesége azonban Máthé professzor halála. Őbenne nemcsak közvetlen munkatársai szerették az aranyszívű, nagylelkű klinikai főnököt, de egyénisége kartársainak széles körében is rendkívül népszerű volt. Múlt év novemberében liúnyt el hosszú szenvedés után. Utolsó földi útjára nagyon sokan kísérték el és méltón búcsúztatták nagy halottunkat Morelli és Molnár. Meg kell emlékeznem végül Bauer Samu, Bányai Sándor és Gál Dénes (Győr) kartársakról, kik különösen a régi világban serény részesei voltak az egyesületi életnek. Halottatok emlékét mindenkor kegyelettel fogjuk őrizni!

A vidéki fiókok életéből két körülményt e jelentésemben is fel kell tüntetnem. Elsősorban a legnagyobb szakmai elismerés illeti Kopár Gerő klinikai főorvos tagtáreunk működését, ki mint a legfiatalabb fiókegyesület elnöke példás agilitást fejt ki. Másodsorban azonban sajnálatos tény, hogy a debreceni fiók működése lassankint teljesen elsorvadt, sőt működését is beszüntette. Kívánatos lenne, ha Debrecenben is, mint egyetemi városban Kolozsvár példáját megszívlelnék és az ottani egyesületi élet talán ép a debreceni klinika szerepvállalásával újjáéledhetne.

Az elmúlt egyesületi évlxm. 5 választmányi ülést tartottunk. Taglétszám 7(13.

Kérem jelentésem tudomásulvételét és a felmentvény megadását.

K'ŰNYVBfRÁLAT.

Bericht der 76. Tagung der Deutschen Gesellschaft für Zahn-, Mund- und Kieferheilkunde. (Wiesbaden 5—9, Juli 1939.)

A Német Fogorvosok Egyesülete 76-ik nagygyűlésének munkálatai. (Wiesenbaden, 1939 július 3—9.)

Majdnem 300 oldalas, békebeli kiállítású, vastag könyv fekszik előttünk. Jelzi, hogy Németországban, a háború ellenére sem szünetel a tudományos munka. Igaz, hogy majdnem három évi késéssel, de mégis csak megjelent, a Német Fogorvos Egyesület 76-ik nagygyűlésének beszámolója. Bennünket magyarokat különösképpen azért érdekel ez a mű, mert Haler, a kongresszus akkori elnöke, a magyar stomatológia dicsőségét is hirdette. Morelli, a mi szeretett elnökünk lovclcző tagsága, ugyanis mindnyájunk ékessége. De hadd álljanak itt szószerint Euler megnyitó beszédének szavai: — „Különös ölömmel üdvözlök néhány külföldi kartársat, akik rendkívüli érdemeket szereztek szakmánk és tudományunk terén, és akiknek ezért a Német Egyesület, e nagygyűlése alkalmából, hálás elismeréssel, jól kiérdemelt kitüntetéssel adózik, amennyiben levelező tagságra méltatja őket. Személyesen adom ezt tudftul mindenekelőtt Prof. Morelli (Budapest) és Prof. Wild (Zürich) kartársaknak. Önt, Morelli kartárs úr, a baráti Magyarország képviselőjét, régóta jól ismerjük és becsüljük, mint kiváló kutatót,