Fogorvosi Szemle, 1944 (37. évfolyam, 1-11. szám)
1944-01-01 / 1. szám
18 subacut gingivitis illetőleg stomatitis ulcerosa esetében rendeltem PAS-t, mint a helyi kezelés kiegészítőjét (a fekélyes száj- és Ínygyulladás lényegében, ugyanaz a betegség, csak localisatióban és kitér-' jedésben különböznek) és a gyógyulás meggyorsulását látom. tőle. Gyakorlatomban azonban csak elvétve fordul elő e betegség és a PÁS, valamint származéka értékéről olyan kartársaknak kell a végső szót kimondaniok, akik nagyobb beteganyaggal rendelkeznek, vagy epidémiában módjukban lesz a betegek egy csoportját vele, a másikat nélküle kezelniük. Ha a PAS-nak a fekélyes Ínygyulladásra való gyógyító hatását feltételezzük és elméletileg indokolni törekszünk, úgy a következő kérdések merülnek fel: 1. Csak a bevezetőben említett baktériumokra hatnak-e a PAS- szá rmazékok ? 2. Ha igen, úgy milyen szerepük van a strepto- és staphyloeoccusoknak a fekélyes Ínygyulladásnál? 3. Több fajtája van-e ennek és ezek baktériumlclete különböző-e? 4. Elképzelhető-e hatásuk a szervezet áthangolása útján? Ad. 1. Úgy ahogy a malária ellen való hatásosságát csak hónapokkal ezelőtt fedezték fel, lehetséges, hogy a PÁS egyéb baktériumok ellen is hatásos. Köztük olyanok ellen is, melyeknek ging. ulc. létrehozásában szerepük van. Ad. 2. A ging. ulc. esetek aetiológiája nem egységes — csak a megjelenési alakjuk hasonló. Abban, is megegyeznek a szerzők, hogy a hae. fusiformis és spirillumok nagyon felszaporodnak. Egyesek tiszta tenyészetben látják ezeket, mások mellettük sok egyéb baeillust találtak (K. Hell}’, Scheff-Pichlerbcn) és e symbiózisban élő baktériumoknak nem tulajdonítanak lényeges szerepet a betegség létrejöttében. (Entin, Bronstein, Schcolár, Z. für Stomat. .1936. 4. sz.) Minthogy egyesek a salvarsan intravénás és helyi alkalmazásától jó eredményt láttak a ging. ulc.-nál, a salvarsan pedig a spiroehéták elleni specifikum — ebből az utóbbiak kórokozó voltát bizonyítottnak vélték. Ez annyira átment a köztudatba, hogy valószínűleg emiatt kísérelték meg oly kevesen Domagk szereit a szóbanforgó betegség gyógyítására felhasználni. Ha feltételezzük, hogy a PAS a ging. ulc.-nál szóbajöhető bactériumok közül csak a coccusokra hat és a vele való jó eredményeim megerősítést nyernek (Ursula Feise, Harnisch), akkor ahogy a salvarsannál a spiroehéták, úgy itt a eoccusok kórokozó jelentőségére következtethetünk. A kettő azonban nem zárja ki egymást. A strepto- és staphylo-
