Fogorvosi Szemle, 1944 (37. évfolyam, 1-11. szám)
1944-01-01 / 1. szám
14 3., 2., 3., 4., 5. és 8., valamint a többi alsó és felső fogak cariesmentesek, épek. A jobb felső 4., 5. és vele együtt kitapinthatólag az alveolus is erősen mozog. Ezen mozgás a szemfoghoz viszonyítva, félfog vastagságnál nagyobb. Sem a jobb felső szemfog, sem a bölcseségfog nem mozgatható. A jobb felső 1., 2. kis őrlő nem érzékeny, faradikus áramra nem reagál. A jobb felső 3. és 8. faradikus áramra gyengébben reagál, mint a kontrollra használt bal felső hasonló fogak. Röntgenvizsgálat szerint a processus alveolaris maxillae a jobb felső 3. és 8. között sequestralódott. Therapia: A sequester eltávolítására határozzuk el magunkat. Ezért június hó 4-én a 4—5-iknek megfelelően bódításban a duzzadt gingivát rasp a tórium mai letoljuk a fogmedernyúlványról és a praemolarisokat az alveolussal együtt kiemeljük. A sequestralódott alveolus kiemelése után kitűnik, hogy a sequesterrel együtt az arcür'eg pontos lenyomatát visszatükröző fluctuáló lágyrészképlet is eltávolítódik. Ez a, lágyrészképlet az arcüreg fenekét képező alveolussal összekapaszkodva és azon ülve, az arcüreg kisebb-nagyobb recessusát visszaadó gennyel telt arcüregnyálkahártya, mely a maxilláról mindenütt sértetlenül vált le. Érdekes e képletnél, hogy fluctuált, tehát zárt tömlő és genyet sehol sem lehet belőle nyomásra kipréselni. A beteg gyógyulása simán következett be, az eltávolított rész bchámósodott, az orrüreg felé kommunikált. Később obturatort akartunk a betegnek adni, amit a beteg nem fogadott el. A betegnek azóta, bár többször ellenőriztem, különösebb panasza nincs. Az üreg a műtét óta erősen megkisebbedett. Conclusio: A betegnél valószínűleg influenzás alapon létrejött empiaema Hyghmoori-val kezdődött a kórkép, amelynek folytán záródott az arcüregnek a nyílása a középső orrjáratban. Ennek folytán felgyülemlő gen.y feszítő ereje strangula)ta az artedia alveoláris superior posteriori, médiáét és az arteria infraorbitalist, melynek az arc-.üreg nyálkahártyáját és az alveolus csonthártyáját táplálják. A strangulatio folytán létrejött táplálkozási zavar a csonthártya és ezzel kapcsolatosan az alveolus és a benne ülő fogak pulpájának elhalálásához vezetett, amit a pulpavizsgálatok faradikus vizsgálata is bizonyít. Ugyanakkor azonban részint a gyulladás, részint a'nyomás következtében a nervus maxillaris végágai a nervii alveoláris posteriores supcrioresek is fájdalommal reagáltak és tekintve, hogy a felső 1. nagyőrlő fekszik legközelebb az arcüreghez, ennek a fájdalma lépett fel leghamarabb. A maxilla érrendszerének jó anasthomosisa megakadályozza a súlyosabb vérellátási zavart és azért nem jött létre súlyosabb sequestratio.
