Fogorvosi Szemle, 1943 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1943-01-01 / 1. szám

5

kívánt elmozdulását és az állcsontok átalakulását téve lehetővé. Häupl szövettani vizsgálatai alapján igyekezett bebizonyítani, hogy az aktivator az egyedüli olyan készülék, mely elsődleges osteoblast képződést idéz elő s így a fog körüli szöveteket előnyösen befolyásolja. Schwarz — Andresen és Häupl állításainak helytállóságát vitatva a bécsi egyetem szövettani professzorát, Plenket is segítségül hívta. Schwarz azt bizonyítgatta, hogy a régi készülék: ívok, rugók stb., de különösen az ő jól és rögzítve fekvő aktív lemezeinek rugói és csavarja által kifejtett erőhatások felelnek meg leginkább a kívánt követelményeknek. (L. 3. 'ábra). Szerinte a Mershonismus jól bevált nyomásos elmélete jobban

3. ábra.

szolgálja a célt, mint az Andresen-Haupl-féle lemezekkel kiváltott húzó és nyomó erők. Az alsó metszőket rövidítő és a rágófogakat meghosszabbító Andresen-készülék, melynél a rágónyomás teljes súlyát az alsó metszők viselik, Schwarz szerint különösen veszélyes, mert túlterhelheti a fogakat, A vitát Häupl és Eschler nagyjelentőségű felfedezése döntötte el. Állatkísérleteik során kimutatták, hogy a rágóizmok mozgató idegeinek agyalapi átvágása, vagyis az állkapocs lnidése után a fogakra gyakorolt húzás vagy nyomás az állcsontban semmiféle hatást nem váltott ki. A hüdött állkapcsú kutya alsó metszőit akár ligaturával húzták, akár rugóval nyomták, a fogakat környező csontszövet nem reagált, valósággal süket maradt. Ha viszont a hüdött állcsontokban ülő fogakat naponta többször ütögették, akkor a fog körüli csontszövetek ismét reagáltak és szövettani metszeten a jellegzetes csontelváltozások ismét feltűntek.

E felfedezésből az a következtetés szűrhető le, hogy a szájban rögzített vagy szorosan ülő gépek ereje is hatástalan marad a fog körüli szövetekre, ha a rágóizmok működésének befolyása hiányzik, mert a fogszabályozás lényegileg ingerhatáson alapszik. A készülék által felkeltett erők befolyása abban van, hogy az izomműködés által