Fogorvosi Szemle, 1943 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1943-02-01 / 2. szám

38

szerv ráncokat és hajlatokat képez. Sokan (Busch, Böse, Adloff, Bluntschlii, Edwin G. Flint) atavistilkus jelenségként magyarázzák (ősember 44 foga). Ezt az elméletet Gysi „Az emberi fogazat geometriai konstrukciója“ című igen érdekes munkájában mathematikai számításokkal is igazolja.

A számfeletti fogat akkor tekinthetjük inkább atavistikus jelenségnek, az ősember 44 fogazatára utaló képződménynek, ha a számfeletti fog szabályos formában, szabályszerűen illeszkedik be a fogsorívbe (2-ik ábra). Ugyanígy magyarázhatjuk a számfeletti 4-ik nagyőrlő megjelenését is, míg a számfeletti szemfogat —- amely a

legritkább esetben fordul elő — nehezen magyarázhatjuk atavistikus jelenséggel: A paleontológiái kutatás sem talált egy állcsontfélben egynél több szemfogat.

Mások (Stehr, Christ) a számfeletti fog megjelenését oly pathológiás folyamat következményének tekintik, amely kóros folyamat a legkorábbi életkorban in utero vagy legalábbis az első extaruterin élethónapokban játszódik le. Természetesen ebben az esetben a közbenső állcsont egyes részei közt megnyilvánuló súlyos fejlődési zavarokat kell feltételezni.

J. A. C. Duyzings feltételezi, hogy bizonyos meghatározott körülmény között a közbenső állcsont azon része, amely az oldalsó orrnyúlványból fejlődik, nem nő össze harmonikusan a közbenső állcsont azon részével, amely a középső orrnyúlványból képződik, hanem palatinálisan helyezkedik el. Mivel mindkét közbenső állcsontrész saját külön fogléccel bír, illetve saját külön foglécet létesíthet, az egyik közbenső állcsontfél részéről palatinális helyzetének megfelelően palatinálisan elhelyezkedő 4 számfeletti metszőfogat képezhet.

Ezzel szemben Herbst-Apfelstaedt és Bahr közleményeiben annak a nézetnek adnak kifejezést, hogy kettős fogsor esetében a fogléc eredetileg is kettőzötten képződött és fejlődött ki. Bolk-féle elmélettel iparkodnak magyarázni, amely szerint a reptiliák fogazata kettős foglécből, két hosszanti sorban elhelyezkedett fogképző sejtcsoportból fejlődik. Az emberi, többesszámban megjelenő számfeletti fogak képződése magyarázatául is két fogképző sejtcsoportot, a tejfogak és a maradandó fogak számára rendelt foglécen kívül még egy 3-ik teljes számfeletti foglécet is feltételeznek.

Az utóbbi elmélettel szemben, a másik elmélet, zavarok a közbenső állcsont fejlődésében, inkább elfogadható. Kettős fogléc képződése esetén ugyanis minden esetben 4 szabályos metszőfognak kellene fejlődni, amely — amint a jelen esetben sem — nem mindig, sőt rit-