Fogorvosi Szemle, 1943 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1943-02-01 / 2. szám

33

íi gyökérben kiképezni, melyet a csapra öntött fémrész, nem pedig a műanyag töltsön ki. A munkamenet különben semmiben sem különbözik a szokottól.

Legnehezebb és legkevésbé megoldott a müanyaghidak kérdése. Éppenúgy, mint poreellánból, a műanyagokból is háromféle ludat készíthetünk:

1. teljesen műanyagból készült, fémváz nélküli hidakat, 2. fémvázra préselt és 3. fémvázra cementezett koronákból álló hidakat.

1. Legkevesebb biztonságot a teljesen műanyagból készült, fémváznélküli hidak nyújtanak. Hosszabb hidat készíteni, mint két korona között égj' hézagfogat, nem is szabad. Az ennél hosszabb hidak az esetek túlnyomó többségében nem szolgálják sem a fogorvos, sem a páciens érdekeit, de fölöttébb alkalmasak a műanyagok diszkreditálására, Ugyancsak nem ajánlható egy korona egy szabad taggal sem.

A teljesen műanyagból készült hidakat javítani nem lehet, a legkisebb hiba esetén le kell venni az egész hidat és újat készíteni. Eseteinkben ez sajnos már többször elő is fordult.

2. A fémvázra préselt müanyaghidak horgonyairól, melyek gyűszükre, illetőleg gyűrűkre préselt müanyagkoronák, vagy fémhorgonyok lehetnek, a következő csoporttal kapesöTátösan szólunk / bővebben. A hídtest vázát különböző keresztmetszetű, a fogmedergerincnek megfelelően meghajlított és horgonyok közé forrasztott fémgerendák képezik, melyekre a müanyagfogak rávannak préselve. A vázgerendák közül jól beváltak az Y keresztmetszetüek, melyeket a Ililtebrandt-féle porcellán hidakból ismerünk, de bizonyos előnyökkel bírnak azok is, melyeken külön támasztékok vannak kiképezve az egyes fogak szamára, mert ezeken az egyes hézagfogak tagoltsága jobban kiemelhető. Megkívánható azonban, hogy bármilyen alakú is

a fémváz, az a rágónyomással szemben merev legyen, tehát az előfordulható megterhelések hatása alatt alakját egyáltalában ne változtassa. Igaz ugyan, hogy a műanyag rugalmasságánál fogva az alakváltozásokat bizonyos mértékig követni tudja, de a két anyag különböző rugalmasságának végül mégis törés lesz a következménye. Súlyos hibája a fémvázra préselt müanyaghidaknak, ami alkalmazási területeket is erősen korlátozza, hogy azokon mindennemű javítás jóformán lehetetlen, valamely korona vagy hézagfog törése az egész híd pusztulását jelenti. Már pedig tudjuk nagyon jól, hogy mennyire fontos és szükséges a javítás lehetősége a fémhidakon is, melyek pedig kétségtelenül általában sokkal ellenállóbbak, mint a műanyagból készültek. Ezért azután nagyon kérdésesnek, sőt kétségesnek tartjuk, hog}r célszerű volna hosszú hidakat készíteni ilyen módon. A tizen-