Fogorvosi Szemle, 1943 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1943-02-01 / 2. szám
28 valószínű, hogy a fejlődés még egyáltalában nincs is befejezve. A tapasztalati eredmények alapján azonban már ma is nyugodtan állíthatjuk, hogy a legújabb műanyagok nemcsak teljes mértékben alkalmasak a kaucsuk pótlására, hanem azt sok tekintetben messze felül <s múlják. Egyetlen hibájuk talán valamivel magasabb feldolgozási költségük, ezt a hibát azonban az előnyök bőségesen ellensúlyozzák. A lemezes protéziseken szerzett jó tapasztalatok hatása alatt közelfekvő volt a gondolat, hogy a műanyagokat koronák és hidak készítésére is kipróbálják. Az elülső fogak koronáinak pótlására a porcellán köpenykoronákban a fogorvosi kerámia eddig el nem ért tökéleteset teremtett ugyan, ezen a fokon azonban látszólag megállt. A hátsó fogakon az egyszerű porcellán köpenykoronák általában nem váltak be. A sok esetben elsőrangúan bevált fémbetétes porcellárkoronák (Drum-korona, hálós koronák) pedig ma nem készíthetők mert a platina-irridium sapkák és hálók nem kaphatók. Még rosszabb a helyzet a hidaknál. A kerámiai hidak kérdésében, mely ma még kísérleti stádiumban lévőnek tekintendő, nagy fejlődés sajnos nem várható, mert alapanyagának, a porcellánnak, kiküszöbölhetetlen hibái vannak, elsősorban a nagyon kicsiny hajlítási szilárdság. Másrészről azonban a legnagyobb túlzás volna azt állítani, hogy a műanyagkoronák és hidak ma már minden tekintetben túlhaladták a kísérleti stádiumot, vagy alkalmasak volnának bármely más anyag, akár a porcellán vagy éppen a fémek kiszorítására a fogorvosi protétikából. Ezt már csak a kipróbálási idő túlságosan rövid volta is kizárja. Tapasztalataink mindössze két-három évesek, ez pedig nagyon is rövid idő a korona és hídanyagók teljes alkalmasságának eldöntésére. Annyit azonban már ma is kétségtelenül megtudunk állapítani, hogy a műanyagok nemcsak a háborús viszonyok folytán nehezen beszerezhető nemesfémek helyettesítésére szolgáló pótanyagok, hanem éppen úgy alkalmasak a fogorvosi protétika egy új ágának alapját megteremteni, mint annakidején a nehezen olvadó porcellának. Ehhez azonban szükséges, hogy' tökéletesen megismerjük az új anyagok összes lényeges sajátságait, a fogtechnikus megtanulja és begyakorolja kezelésük összes finomságait, a fogorvos pedig nemcsak helyesen alkalmazza azokat, hanem gondosan ügyeljen az alkalmazási terület határainak betartására is. Űj anyagök felhasználásában a legtöbb balsikert és csalódást rendszerint az indikációs terület túlságos kiszélesítése okozza. Ezért sokkal célszerűbb, ha az alkalmazási terület határait először minél szükebbre szabjuk és csak később tágítjuk fokozatosan, ha már az anyag sajátságait megismertük és az avval való bánásmódot begyakoroltuk.
