Fogorvosi Szemle, 1943 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1943-11-01 / 11. szám
253 Tudományos előadások Dr. KARL SCHUCHARDT főorvos előadása Budapesten és Debrecenben. Az Orvosi Továbbképzés Központi Bizottsága, a Magyar Fogorvosok Országos Egyesülete és a Stomatológiai Klinika együttes rendezésében, a Stomatolőgiai klinika tantermében október 21-én tartotta meg Dr. Karl Sohuchardt a berlini St. Norbert Krankenhaus arc- és szájsebész főorvosa: „Chirurgische und orthopaedische Aufgaben bei Wiederherstellung von Gesichts- und Kieferverletzungen“ című előadását. Dr. Morelli Gusztáv egyetemi rk. tanár, a Magyar Fogorvosok Országos Egyesületének elnöke nyitotta meg az ülést. Dr. Sohuchardt előadása elején röviden ismertette intézetének munkakörét. Kezdetben kizárólag állcsonttörések kezelésével foglalkoztak, később azonban már az ajak, orr, arc és szemsérülések gyógyításával is. — A legutóbbi évtizedek alatt az arc- és állcsontsebészet, mint a plasztikai sebészet egyik ága rohamosan fejlődött. Az arc- és állcsontsebészet területen mind több és több működési tér nyílik a fogszakorvos számára is. Az egész előadáson végigvonul az a törekvés és műtéti eljárás bemutatása, hogy úgy az ál 1 táj ók, mint a szájürég és orrüreg, valamint a szemkömyék lágyrészeinek sérülése esetében, ha elegendő lágyrészanyag áll rendelkezésére, a keletkezett hiányt a közvetlen környezetből pótolja különböző plasztikai eljárások útján. Így a szemhéjhiányok és sérülések esetélnm az alsó szemhéj korrekcióját az 7-mre-féle szemhéjplasztikával végzi, amely minden eddigi műtéti tapasztalat szerint a legkiválóbb eredménnyel járt. A felső szemhéj hiányát a Langcnbeck által már száz évvel ezelőtt ajánlott methódussal végzi. A szem teljes elveszítése esetén a szeműre,get a szájnyálkahártyából vett transplantatummal béleli ki, rendkívül fontos, hogy a nyálkahártyának az alaphoz való letapadását stenc masszára való helyezéssel segítsük elő. Az orbita orbita üregnek kibélelósét a comb felső részéből vett vékony epidermis réteg átültetésével is végezhetjük. (Tirschelés.) Műtét közben nagyon vigyáz arra, hogy a műtéti megoldással a környezet elhegesedését, eltolódását ne okozza. Tartózkodik a defektusoknak a környezet felhasználása által történő erőszakos zárásától, minthogy ezáltal újabb torzítást hozhatna létre. Amikor tehát az ajak, arc, orr vagy orbita lágyrészeinek pótlására a környezetből mobilis lebeny nem áll rendelkezésére, a tekercslebenyek alkalmazásához folyamodik. A tekercslebenyeket már a múlt világháború idején Ganzer igen jó eredménnyel alkalmazta. Nagy előnye a tekercslebenyeknek az, hogy szabad sebfeliilet a műtét kezdetétől fogva nem marad, a lebenyeket mindig zártan ülteti át, nem úgy, mint az olasz methodus, amely a lebenyeket laposan, nyílt sebfelülettel ültette át és a sebváladék a környezet kimaródását, kivörösödését idézte elő. A tekercslebenyek felhasználása úgyszólván korlátlan. Különösen nagy alkalmazási lehetősége van az álltájék lágyrészeinek pótlásánál. Az állta jók lágyrészei ugyanis funkcionálisan elkülönülnek a szomszédos szövetektől. Az álltájék lágyrészeinek hiányát összehúzással illetve a. környezetből sohasem veszi, hanem közbeiktatja a tekercslebenyt, amely az áll jellegzetes elöreugrását is plasztikusan tudja visszaadni.
