Fogorvosi Szemle, 1943 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1943-11-01 / 11. szám

251

nálata incisióknál és más műtéteknél a paradentiúrnők, főként a marginális részekben való táplálását nagy mértékben zavarja. Közismert, hogy mily nagy mértékben érzékeny a széli paradentium fertőzésekkel és táplálkozási zavarokkal szemben. Ez úton magyarázható számos betegség során fellépő fekéiyes Ínygyulladás keletkezése. A paradentium művi károsodása oly viszonyokat teremt, amelyek igen kedvezőek a szájüregben élő facultativ parasita csirdk szaporodása számára, minthogy ezek a rosszul táplált, elhaló szöveteken jó táptalajt találnak. Ilyenkor tehát a szájban lévő csirok, tehát a beteg saját, csirái is oka lehet helyi septicus utóvérzésnek. De ilyen esetben is nagy fontossággal bír a szájtól idegen vagy új csirákkal való superinfectio.

Mint említettük, a helyi septikus utóvérzés capillaris vagy vénás jellegű, rendszerint a szaggatott Ínyből vagy incisiós seb alávájt szögletéből, tehát lágyrészekből történik. A vérzés a műtét utáni 2-ik—4-ik napon kezdődik, magától el is állhat, sokszor azonban hosszasabban tart s a beteget ismételten az orvoshoz kényszeríti.

Septicus helyi vérzések történhetnek a csontból is, miközben kis sequesterek 1 üködnek ki. Ezek nem föltétlenül a foghúzás során letört darabkák, szilánkok. A marginális csont fertőzése által is keletkezhetnek sequesterek, melyek vérzés közben lokődnek ki. A helyi septikus vérzést sok esetben fájdalom kíséri.

Ami ezen állapot kezelését illeti, elsősorban a megelőzés fontosságát, a műtéti terület fertőzésének megelőzését kell hangsúlyozni. Az asepsis szabályainak szigorú betartása által külső, illetve az orvos által történő fertőzés elkerülhető. Kíméletes operatív technika mellett elkerülhető a szövetek sérülése, s ezáltal a szájflóra tovább fejlődése és pathogénné válása.

Ezzel kapcsolatban gyakorlati fontosságú kérdés, hogy szükséges-e a szájüreg „toilett“-je műtétek előtt. Természetes, hogy elhanyagolt, bűzös, piszkos szájban, különösen ha az íny gyulladásban van, lehetőség szerint nem végzünk műtétet. Ily esetben, hacsak nem sürgősen javait a műtét, megkövetelendő a szájüreg előzetes szanálása. Ha azonban a szájüreg eleve ápolt, előkészítő munkálattal keveset változtathatunk a szájflóra minőségén és mennyiségén. Egy körülményre kell tekintettel lennünk: a gazda és a szájflóra közötti symbiosisra, amelyet minden előkészítő kezelés, nyilván az egyes csiroknak a használt desinficiensekkel szemben való különböző érzékenysége folytán csak megzavar. Ha az egyik csirafajt megsemmisítjük, ezzel egy másik, esetleg pathogen csirafaj szaporodását segítjük elő. A szájflóra a normális, rendben tartott szájüregben egyensúlyban