Fogorvosi Szemle, 1943 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1943-11-01 / 11. szám

241

dott megvakulá.s: csak Borger (4). Frank (5) és SzokMczy-Syttaba (6) írnak le egy-egy esetben, úgyhogy az én esetem az egész irodalomban a negyedik. Berger esete a másik kettőtől alapjában külön- Ikizik, miután a jobbszem mcgvakulása a bal felső szemfog novokaincorbasil oldattal való érzéstelenítésére következett be. Frank és Szokolóczy esetei ellenben teljesen hasonlóak az én esetemhez azzal a különbbéggel, hogy utóbbi esetében a megvakulás háromnegyed óráig tartott, de ezután ugyancsak teljes gyógyulással végződött.

E tünetcsoportnak egyedül Frank kísérelte meg magyarázatát adni, amennyiben ő a tüneteket az érzéstelenítésnek a plexus caroticusra való átterjedésének és koponyaüri keringési- zäväTöknálc tulajdonítja.

Hogy legalább a tünetcsoport magyarázatához fűződő vitát megindítsam, megkísérlem azt bonctani és élettani alapon a következőkben okadatolni.

A bonctani viszonyok szerint a mandibularis érzéstelenítés alkalmával a befecskendezés a nervus alveolaris inferiorra a lingula mögött, tehát még a canalis mandibularisba való belépése előtt hat. Ugyanő tájékon fut azonban a nervus ligualis is, még pedig közvetlen közelben a n. alv. inf. felett. Ennek következtében a szokásos befecskendezés e második ideget is bénítja és így a megfelelő oldali nyelvfél is érzéstelen lesz az alveolusokkal egyidejűleg. A n. lingualis a legkülönbözőbb idegrostokat foglalja magában. A n. mandibularisból ered és érző idegekkel látja el a szájfenék nyálkahártyáját, az állkapocs belső inyfelületét és a nyelvet. Felső szakaszában egyesül a chorda tympani-val és ezáltal facialis- és glossopharyngeus rostokat vesz fel, amelyek mint n. submaxillaris és n. sublingualis idegek a n. lingualist ismét elhagyják, hogy a hasonló nevű mirigyeket elválasztó idegrostokkal lássák el.

A n. facialis a musculus orbicularis palpebrarum mozgató idege. Ez látja el a szemrés zárását és a pillantást. A szemrés nyitását, vagyis a felső szemhéj emelését, a n. oculomotorius szolgálja. Mindezekből kifolyólag a jobbszemrés nyitvamaradását és a felső szemhéj záródási képtelenségét esetünkben a n. facialis megfelelő idegágának átmeneti bénulása okozta. Miután a bénulás pár perc után megszűnt, a n. facialis ágának izgalmi állapota következett be. Ez az izgalom nyilvánult meg rángásokban, vagyis a felső szemhéj klonikus görcsében (blepharospasmus). Az irodalomban már meg van állapítva, hogy a n. facialis lefutásában a legkülönbözőbb ingerek, akár közvetlen, akár közvetett úton jöttek legyen létre, blepharospasmus! válthatnak ki. Sőt a közvetlen ingerek sokkal ritkábbak, mint a köz-