Fogorvosi Szemle, 1943 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1943-10-01 / 10. szám

228

sequester és a szögletnek megfelelő csontrészlet már alig függ össze a környezetével. (A szögletre vetül a nyelvcsont teste és hosszú nagy szarva.)

Június 24. T: 37.9 C°, a geny mennyisége erősen fokozódik. Testsúly nem gyarapodik. Állesonttáji fájások kifejezettebbek.

Június 25. T: 37.7 C°, sok geny ürül, a jobboldali állcsontfél teste mozog, csipesszel megfogva érezzük, hogy a nagyőrlők táján környezetétől teljesen elvált, a bal alsó 3-as felé azonban még csontosán rögzített.

Július 2. T: 37.6 0°. A testnek megfelelő sequester a buccalis és lingualis gingivaszélek közül csipesszel könnyen, fájdalom nélkül kiemelhető. A sequester eltávolítása után a baloldali állkapocsfél nagymértékben jobbra, be és lefelé dislocalodik. Ez arra mutat, hogy a soquester-képződéssel egyidőben nem képződött megfelelő csontláda, amely a csont folytonosságát biztosítaná és így pathologiás fracturával állunk szemben. A régi occlusiót a felső fogak és a bal alsó 3—4. közötti drótligatúrákkal, merev rögzítéssel állítjuk helyre és ezzel egyúttal elejét vesszük a további eltolódásoknak.

Július 3. T: 37.3 C°. Sokkal könnyebben van. A geny mennyisége csökkent. Fájdalmai kisebbek. Száját betegsége óta először nyitja könnyebben, körülbelül iy2 harántujjnyira.

Július 5. T: 37.6 C°. Az extraoralis röntgenképen az eltávolított sequester helyén csontláda nem látszik, csak foltosán felritkult, részint összefüggő, részben már elvált csontdarabokat látunk, az állkapocs széle mentén, a szögletnek és a felhágó ágnak megfelelően (7. ábra).

Július 6, 7, 8. Kisebb, borsónyi-babnyi sequestereket távolítunk el. j,

Július 9. Az osteomyelitis következtében létrejött törés ideiglenes drótligaturáit végleges rögzítéssel cseréljük fel. A bal alsó 3, 4-re gipszlenyomat után ergo-fémből gyűrűket készíttettünk, melyek buccalis felszínére ugyancsak ergóból 1—1 horgot forrasztunk. A gyűrűkkel lenyomatot veszünk és az egybeforrasztott gyűrűket a fogakra felcementezzük. A felső fogakra rozsdamentes wipla-acélból készült, kacsokkal ellátott, úgynevezett Hauptmeyer-féle sínt szerelünk fel, amikor is 0.2 mm-es drótligaturával erősítjük a sínt az egyes fogakhoz. A kacsokba és horgokba helyezett gumiligaturákkal rögzítjük a felső fogívhez a törött állkapcsot. A törésellátás szabályainak megfelelően a normális occlusio helyreállításával megszüntettük a törvég dislocatioját és a repositio után megfelelő retentioról is gondoskodtunk. A rögzítés functionalis volt, minthogy a gumiligaturák az áll-