Fogorvosi Szemle, 1943 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1943-09-01 / 9. szám

204

több szerző szerint a gyermekkori fogeredetű arcüreggennyedések kevés száma a következő feltevéssel állana összefüggésben:

1. Hétéves korig az arcüreg dimenziója kicsi.

2. A tejfogazat gyökere és az areüreg alsó fala közötti távolság elég nagy.

3. A fogeredetű fertőzésnek akadálya volna azért is, mivel a tej fogazat gyökere és az arcüreg alsó fala közötti részben foglal helyet az állandó fogazat csírája, mely a fertőzés lehetőségének gátat emelhet.

ad 1. Ezzel szemben igaz, hogy hétéves korig az arcüreg dimenziója kicsi, de azért az arcüreg kicsisége nem zárja ki a fertőzés lehetőségét. Nem kétséges azonban, hogy az arcüreg nagysága változó nemcsak ugyanazon korban levő gyermekeknél, hanem egyénileg is. Terracol megemlíti, hogy számtalan esetben hároméves gyermekeknél nagyobb üreget talált, mint egy hatévesnél, avagy sok esetben a gyér-, mekek homlokürege olyan nagy, mint a felnőtteké. Ez a feltétel tehát nem bizonyít semmit.

ad 2. A tejfogak távolsága az arcüreg alapjához viszonyítva, szintén változó. Ezt tanulmányozva kitűnik, hogy pl. kétesztendős korban a szemfog és az arcüreg alapja közötti távolság 1 mm. Az első kisőrlő közötti távolság 4—5 mm. Későbbi korban ezek mind meszszebb kerülnek az arcüreg alapjától és hatéves korban már az első állandó nagyőrlő kerül legközelebb a Highmor-öböl alapjához.

ad 3. A tejfogak és az arcüreg alapja közötti távolság legtöbbször tartalmazza az állandó fogazat csíráit. Azonban sok esetben a csíra a két tejfog között és felett helyezkedik el. Ebben az esetben megdől az a feltevés, hogy a fertőzés útjának a csíra esetleg gátat emelhet.

Mindezen feltevések megdöntése alapján tehát lehet fogeredetü arcüreggennyedésekről beszélni gyermekkorban. Gyermekkori más eredetű arcüreggenyedések is elég nagy számban, vannak említve az irodalomban. Terracol a nagy művében biztos diagnosztikai jelnek csak a pozitív punctio-t tekinti. Dean francia szerző szerint a legyengült szervezet, avitaminozisok, allergiás állapotok nagy mértékben hozzájárulnak az orrnyálkahártya, majd az arcüreg fertőzéséhez. E szerző szerint a gyermekkorban előforduló arcüreggennyedések majdnem minden esetben meggyógyulnak, ha a mandulákat, de különösképpen az orrgaratmandulákat eltávolítjuk. Ezen felfogás cáfolataként a következő esetemet ismertetem:

1942-ben rendelőmben megjelenik édesanyjával egy nyolcesztendős gyermek, jó erőbeli állapotban, akinek egyedüli panasza, liogy a jobb orrfeléből nagy-