Fogorvosi Szemle, 1943 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1943-08-01 / 8. szám
183 album (deseptyl, nigma, ambesid stb.), Uliron (elektyl, stb.), Albucid, Sulfapyridin (ronin, stb.), Ultraseptil, Cibazol, Irgamid. Megjegyzendő, hogy még sok hasonló készítmény van foi'galomban. Ezen gyógyszercsoport hatásmechanizmusának kérdése a pharmakológiai szakirodalmat állandóan foglalkoztatja, végső formában még el nem döntött kérdés. Domagk szerint mindezen vegyszerek csak in vivo, tehát élőállatban fejtenek ki bactericid hatást. Tréfouel, Nitti és Bővet viszont kimutatták, hogy a lényegesen komplikáltabb struktúrájú proptosilból is az egyszerűbb prontosil album, sulfanilamid lesz lebontás folytán az emberi ill. állati testben s ez a vegyület in vitro is hatékony. Tulajdonképen e két véleményre vezethető vissza az idevonatkozó irodalom hosszas, bennünket különösebben nem érdeklő vitája. Mindenesetre biztosnak látszik az, hogy míg Domagk eredetileg általános, belső gyógykezelésre szánta a prontosil és a belőle levezetendő származékokat, addig az ellentétes véleményen lévő szerzők felfogása szerint helyi kezelésre is alkalmas lehet. Az természetes, hogy a gyakorlat bizonyos szempontból előbb jár, mint az elmélet. Jelen esetben is az elméletnek kell megmagyarázni sok gyakorlatilag igazolt tényt. Ma még azt kell mondanunk, hogy sok, tapasztalatilag észlelt sikert elméletileg kellően magyarázni nem tudunk. Ennek viszont nemcsak az elmélet elégtelensége, hanem az is oka lehet, hogy a gyakorlatban tapasztalt tények nem mindenben felelnek meg a külső mellékkörülményekből vont valóságnak. Végül is azonban nem lehet valamely hatékony gyógyszer használhatóságát elméleti síkon eldönteni. Ha kellő elméleti magyarázatra várnánk, még ma sem szabadna pl. narkotizálnunk, mert a narkózist sem tudjuk küiönlxm kifogástalan elmélet ellenére, teljesen megérteni. A p-amino-benzol-sulfonamid és származékai a stomatológiában is kétféleképpen használhatók. Egyrész per os, vagy per injectionem adva általános kezelésként, másrészt helyileg. Általános kezelésként használhatók ezek a szerek a stomatogen, illetve odontogen heveny gyulladásos megbetegedéseknél, valamint, esetleg a stomato-odontogen gócfertőzésnél. Ami a heveny gyulladásos megbetegedéseknél való használhatóságukat illeti, nem lehet vitás, hogy mint annyi sok más helyen előforduló fertőzéseknél, a szájüreg és állcsontok fertőzéseinél is kedvező hatást gyakorolnak. Erre mutatnak számos szerző gyakorlati tapasztalatai is (Weinberger, Hedström, Guillcrmin, Feise, Harnisch). Mégis azt kell mondanunk, hogy a kedvező hatás objektív megítélése igen nehéz. A legtöbb heveny, fogeredettí gyulladás alapjában véve igen jóindulatú folyamat, amely a legtöbb esetben a
