Fogorvosi Szemle, 1943 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1943-08-01 / 8. szám

175

elején és ősszel tehát a karnak külső vénáját, melyet agyinak is neveznek, fel kell vágni s belőle 6—8 nncia vért kiereszteni. E vérvétel után 10—12 napig kora reggel a következő italt kell inni: 6 uncia zsálya vizes oldatában főzendő 5 drachma sebfü (betonia), szentjánoskenyér és két drachma myrob. citrin, míg harmadára besürüsödik, ekkor a főzethez hozzáadandó 6 drachma catholici és valódi indiai electuarium, ősszel 2 drachma rózsanedv electuarium. Ezen oldatok után, hacsak általános tisztulás nem következett be, a következő tartalmú pillulákat kell szedni: 2 scrupulum tiszafagomba (agarici), 1 scrupulum rhebarbara, hozzáadva diagridii siliqua vagy calco és sebfű nedvét annyit, míg alkalmas összeállítású nem lesz. E pillulákból, ha a magas kor nem tiltja, havonta 2-3 bevehető. Az egész szervezet megtisztítása után a fej megtisztítása van soron a következő, az orron ál felszippantott folyadék segítségével: 1 uncia fehér cékla gyökerének nedve, 6 grana nucis miristicae pora, 3 grana hosszú bors. Közben azonban, míg a folyadék az orron át felszívatik, a szájban víz tartandó, melyben útifű (plantago) főtt. Ebből ugyanis nemcsak az az előny származik, hogy t. i. az orron keresztül beszívott folyadék nem tud visszafolyni a szájba, hanem jó hatást fejt ki a harmadik cél tekintetében is, magát a fekélyt illetően, tekintetbe véve az útifű szárító hatását. Igaz ugyan, hogy ha jól értettem Sinapius leírását, e kiváló férfiú hőmérséklete szárítás után alábbszállt s a kiszivárgó anyag rendszerint sűrűsödik; már pedig az útifű egymaga, kivált felfőzve, a fekélyt teljesen kiszárítani nem lesz képes, az tehát még borban főzve sem elegendő, hanem hatékonyabb szerhez kell folyamodni. Ilyen az igen savanyú borral leöntött kristályos timsó, melyhez egyenlő súlyú mastixot, thus-t és jószagú cyperum-ot keverünk. Mindezeket tartalmazó porral, vagy azok egyikével bedörzsölendő a foghús, esetleg rózsamézet is lehet tenni hozzá. Ha azonban a fekély netán lassan múlna el, illetőleg ezen gyógyszer hatására sem gyógyulna, rézrozsdával („aes aeruginis“ grünspan) kell edzeni és a fekélyt kimosva, utána ecetes tengeri hagymával kezelni. Ugyanígy megfelel a csigahéj hamuja, hozzáadva égetett ammoniáksót, gubacs és myrrha porát. Végül pedig természetes arzént, amit a műhelyekben auripigmentumnak neveznek. Ha a betegség még erre sem múlna el, a végsőhöz kell folyamodni. Gyapjúval körülcsavart kutaszt forró olajba mártva, addig kell azt a foghúson tartani, míg ez le nem lohad és a környező részek el nem fehérednek: vagy pedig chalcitis olajba, úgynevezett római vitriolba mártott olivafa-pálcikával kell a fekélyes részeket kiégetni. Ez ugyanis a tűz erejével fogja ama rosszindulatú fekélyt kiirtani és terjedését meggátolni: összehúzó erejével