Fogorvosi Szemle, 1943 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1943-08-01 / 8. szám

FOGORVOSI SZEMLE 1943 AUGUSZTUS 8. SZÁM.

EREDETI KÖZLEMÉNYEK.

A magyar és olasz fogászat legrégibb kapcsolata.

(Joannes Manardus medieus forrariensis 1462—1536.)

írta: Prof. SALAMON HENRIK ár.

Messze százados múltakra visszatekintő, sokszoros és nagyvonalú olasz-magyar kultúrkapcsolatok között icinke-picinke hely jut a nap alatt a magyar-olasz fogászati kapcsolatoknak is. E tény felismerésénél azonnal egy érdekes szellemtörténeti ellentétesség ütközik ki. Míg az általános kultúrkapcsolatok kutatójának figyelme elsősorban és különös érdeklődéssel a régmúlt kapcsolatok felé irányul és csak ezt követően fokozatosan a közelebbeső újabb és jelenkoriak felé, addig megfordítva, a részlet jelentőségű fogászati kapcsolatok mérlegelésénél, a kultúrtörténész szinte magátólértetődően a maiakra gondol. Századosán távol múltbelit a históriailag gondolkodó szakorvos sem tart valószínűnek. Pedig van ilyen is.

Jelenkori magyar-olasz fogászati kapcsolataink négyévtizedes múlttal bírnak és jól megkülönböztethető három hullám egymásbaütközéséből támadnak.

Az első hullám Árkövy életművének 1900—1914-es éveinek időszakára esik. Árkövynek igen nagy érdeme, hogy szaktudományának szorosabb értelembeli művelésén túl, nagy gondot fordított arra is, hogy az úgyszólván multtalan magyar fogászatot, mely az ő kezén már stomatológiává bővült, a nemzetközi tudomány vérkeringésébe és megbecsülésébe kapcsolja bele, vagyis nemzetközi kapcsolatokat teremtsen saját és tanítványai idegennyelvű irodalmi közleményeivel, külföldi kongresszusok látogatásával és nem utolsósorban külország! Szaktudósokkal folytatott levelezésével. Ez a lankadatlan tevékenysége irányította felénk a jelzett időszakban az addig szinte kizárólag Franciaország után igazodó olasz fogászatnak érdeklődését. Az óla-