Fogorvosi Szemle, 1943 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1943-07-01 / 7. szám
162 A legtöbb ember impresszionista, de különösen a hysteroidok, és mint ilyenek, rendkívül fogékonyak a környezeti hatásokkal szemben. Tehát igyekezzünk már a betegnek a várószobánkba való belépését kellemessé tenni. Rosszul világított várószobába ne tegyünk nehéz, sötét, komor bútorokat stb., hanem azt rendezzük be kedves hangulatossággal és a világítás is ehhez alkalmazkodjék. Így biztosítjuk a betegnek az első kedvező benyomást (amit ne kicsinyelj ün/c le!). S mikor a beteg belép rendelőnkbe, ne mutassunk előkelő theatralis pózzal a fogorvosi székre, hanem üdvözöljük a beteget őszinte meleg barátsággal, fogjunk kezet vele, — ami az amúgy is nehezen felvehető lelki kapcsolat szempontjából előnyös. Váltsunk néhány közömbös szót vele — ezalatt a beteg lelki állapotával, típusával rendszerint tisztába jövünk — majd betegségére vonatkozó kérdések közben ültessük le. Hogy azután a továbbiakban mikép járunk el, az már sok mindentől függ. Nemcsak a beteg lelki alkatának ismeretéből, hanem az orvos adottságaitól is. Minden esetre legfontosabb a konstitucionális feltételekhez alkalmazkodó individualizálás, s ezért az ebből fakadó psychotherapiát előre megadni lehetetlen. Ismételten hangsúlyozom azonban, hogy esetleges éber suggestio (persuasio) alkalmazása esetén tartsuk szem előtt az irányelvet: hysteroid lelki alkatnál mindig az érzelmi, míg neurotikusoknál mindig az értelmi szférán át befolyásolunk. Gyakori hysteroidnál a sugalmazásra való negatív megnyilvánulás, az ellenkezés, mely végeredményben a léleknek éppen olyan általános sajátossága és phylogenetikai tulajdonsága, mint a befolyásolhatóság. Nos a hysteroid negativitásnak leküzdése szintén mindig az érzelmiségen keresztül történik ... Az általános fogorvosi gyakorlatban általánosságban követett és közismert ténykedések egész sorozata voltaképpen nem egyéb, mint egy segítő-suggestivitás, tehát végeredményben pszichotherapia. így pl. mikor kínosan ügyelünk arra, hogy a beteg „lássa“ kezünk megmosását, a pohárnak, műszereknek a szekrényből való kivételét, ú. n. „steril“ voltát („vérmérgezéstől, fertőzéstől“ való félelem kompenzálása), stb. Hiszen a beteg szaktudásunkat amúgysem tudja megbírálni és így mindig az „általa is ellenőrizhető“ körülményekből ítél. Extractio után a fogat, ha az egészben távolíttatott el, mutassuk meg a betegnek, így elejét vesszük a „bent maradt gyökér“ felőli esetleges képzelődéseinek. Periostitises fogaknak anaesthesiában történt eltávolítása után gyakran utófájdalom lép fel, ezt jelezzük előre, mert megint felesleges képzelődésektől mentesítjük a beteget. Világosítsuk föl a beteget az anaesthesiában végzett fog eltávolítását
