Fogorvosi Szemle, 1943 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1943-07-01 / 7. szám

159

Közismertek a különböző foggal kapcsolatos szólásmódok, mint pl. „kimutatni foga fehérét“, „nem fér a fogára“, „beletörik a foga“, „csikorgatja fogát, mint a Rókus kutyája“, a híres „fogat fogért“ (a forbátolás joga), „ember fogával ás magának vermet“ stb.

A fog gyakran szerepel álomképekben, mint szexuális szimbólum. Éppen az itteni gyakori előfordulása hozta létre azokat a különféle variációkat, mellyel a népi álomfejtésben találkozhatunk.

A fog féltve őrzött kincs. A legrégibb írásokban (pl. Biblia) találkozunk nagy jelentőségével: „ha valaki szolgájának vagy szolgálójának fogait kiüti, bocsássa azt szabadon az ő fogáért“. Ha az ókori „fogorvos“ pl. fogkő eltávolításkor a rabszolga fogának „kihullását előidézte“, tartozott a rabszolga szabadon bocsátását megfizetni.

„Csukd be a szád, mert a béka megnézi a fogadat és kihull“ — óvja a magyar nép a fogat.

A fog olykor nemcsak az ember egyes sajátos tulajdonságait szimbolizálja, mint pl. „verd ki a fogát, belefektetheted a bölcsőbe“ (vedd el erejét, tehetsz vele amit akarsz), hanem olykor az egész embert is.- „ott hagyni fogát“ (odaveszni, meghalni).

Érthető tehát, hogy a fog gyakran kerül az „Én“ szemlélődés középpontjába. Többnyire esztétikai, pszichoszexuális és pathológiai indítékok alapján.

Pszichoszexuális motívumok jelentősek. A fognak, mint szexúálszimbolumnak szerepét már fentebb is említettük, „Szép szeme, szép foga van“ halljuk gyakran. Az egyik nembeli tekintete szívesen megakad a másik nembeli „szép“ és „gusztusos“ fogain. A szerelmi enyelgésben, a csókban is jelentős szerepe van. „Fáj a foga rá“ vágyik reá) — ez a szólásmód is elsősorban a másik nembelire vonatkozik. Sok ember a fogait csak esztétikai okokból, tetszeni vágyásból (szexuális ok) ápolja, egyébként sohase venne fogkefét a kezébe.

Tükörbe nézők gyakran fogcsikorgatva szemlélik fogaikat.

Ha az ép és egészséges fog is gyakran kerül az „Én“ szemlélődés előterébe, mennyivel inkább megbetegedés esetén, amikor megzavarja az egészség érzését, amikor fájdalmat okoz.

— Jaj! biztosan ki kell húzni — esik kétségbe a fogfájós beteg.

S e jaj! nagyságát több momentum növeli, melyek között a tényleges fájdalomtól való félelem akárhányszor a leglényegtelenebb, mert a felfokozott „félelem“ (melynek eredet és tárgya egészen más), a „fájdalom“ önámító hangoztatásában, mint bizonyos komplexusok resultansa nyilvánul meg.

Nagyfontoss'ágú momentumok ellenben a tudatos és tudatalatti