Fogorvosi Szemle, 1943 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1943-07-01 / 7. szám
154 Közlemény a budapesti kir. magy. Pázmány Péter Tudományegyetem Stomatológiai Klinikájáról (igazgató: Máthé Dénes dr., egyet. ny. r. tanár). A háborús állcsontsérülések sínes kezeléséről. Irta: és a M. F. 0. E. 1943 január 28-át tartott gyűlésén előadta: SZENTHE ISTVÁN dr. egyetemi tanársegéd. (Befejezés.) A nehézség részben abban rejlik, hogy a Schlaufendraht nem hajlik egyenletesen a belehajlított tüskék következtében. Továbbá mindig egyféle vastagságú, és fogazású ív nem elegendő. Ezért többféle Félkész-gyártmányt kell készenlétben tartanunk. Ha a nagyobb szilárdság kedvéért vastagabb ívre van szükségünk az ilyen Schlaufendraht nagyon esetlen és hajlítása különösem nagyon nehézkes. Ügy hiszem ezeknek a nehézségeknek a következménye, hogy a hadműveleti területről, gyakran német kórháziból, hozzánk került betegeink házában csak ritkán találtunk Schlaufendraht sínt. Részemről a fogazott ív fogait forrasztással erősítem az ívre és a tüskék végét kacsformára görbítem vissza. A forrasztás lehet kemény vagy lágy forrasztás. Utóbbi esetben természetesen az ív nem pubul ki. A kereskedésben kapható drótból előállított ív házilag előállítható, kevés munkával olyan sűrű és olyan hosszú fogazással készül, amilyen éppen szükséges és lényegesen könnyebben hajlítható mint a Schlafendraht. A fogak kacsszerü begörbítése következtében lényegesen kevésbbé sérti a lágy részeket, mintha nem lenne vissza görbítve. Esetleges seb kezeléskor a géz lényegesen kevésbbé akad belé az ilyen horogba, mint a legörbítetlen horgokba. L. 1. ábra. Tapasztalatunk szerint drótsínes eljárásainkkal nagyon jól helyrehozhatjuk és rögzíthetjük a sérülések okozta eltolódásokat. Immáron elég szépszámú esetünkből nyert tapasztalatunk szerint azonban arról is meg kell emlékeznünk, hogy akárhogy is sikerült az eltolódott darabokat reponálni és rögzíteni, a gyógyulás a háborús sérülések esetében lényegesen rosszabbul, következik be, mint azt a békés idők töréseinél tapasztaltuk. Ha azonban ezen impressziónkat számszerűleg óhajtanánk ellenőrizni, nagy nehézségekbe ütköznénk. Ugyanis annak ellenére, hogy úgy háborús, mint békebeli sérüléseket szép számban kezeltünk, statisztikát felállítani ezek alapján nem lehet. Beteganyagunk túlnyomórészt már szelektált. Ugyanis úgy a projectil, mint a nem projectil okozta sérülések eseteiben nem egyszer nem kerül sor a dentális ellátásra. Elég gyakran a törés bekövetkezésének ellenére a tört darab, — akár fogakkal rendelkezik, akár nem, — nem tolódik el, ilyenkor dentáli ellátás nem válik szükségessé, nem is kerül kezelésünkre a beteg. Ezért csak impresszióról