Fogorvosi Szemle, 1943 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1943-07-01 / 7. szám
148 5. hogyan viselkedik a patkány fogainak, különösen pedig az őrlőknek parodontiuma állkapocsrachitis esetén? 6. milyen eredménnyel jár a rachitises állkapocs szöveti képének összehasonlítása a többi szokásos vizsgálatnak, főleg a röntgennek eredményeivel és a porc-csont-határ szöveti képével? Kollath kísérleti módszere lehetővé tette, hogy ezekre a kérdésekre válaszoljunk. 7 állat kapta az eredeti Mc Collum 3143 sz. étrendet; 7 másik ezenkívül búzacsírát kapott, mint növésserkentő anyagot; 7 patkány kapott Mc Collum-kosztat és napi 12 mg Calcipot D-t, 7 pedig a Mc CőZZwm-étrend mellett búzacsírát és Calcipot D-t is kapott. Mindegyik sorozatból négynaponként 1—1 állatot megöltek, ennélfogva a kísérletek eredményét 4, 8, 12, 16, 20, 24 és 28 nap után lehetett vizsgálni. Ezeket a kísérleteket egészen fiatal patkányokon végezte. Folytak azonban más kísérletek is, idősebb állatokkal, amelyek részben csak Mc CőMmto-táplálékot, részben ezenkívül Calcipot D-t is kaptak. Kontroliképpen a kísérleteket megismételték úgy, hogy az állatok Mc Collum-koszt helyett a Schermann-Pappenheimer-féle étrendet kapták. Ezekkel a kísérletekkel itt nem foglalkozunk részletesen, mert ez már egy másik dolgozat tárgya. Itt csak annyit jecyzünk meg, hogy az 'állkapocs-leletekből ítélve S c h erm an n-Pappenheimer- féle étrend nem neveizhető rachitogen étrendnek. A stomatologiai irodalomban elég gyakran van szó patkánykísérletekről, amelyeket a rachitis tanulmányozására végeztek. Ilyenekről számol be — amint már részben említettük — Diener, majd Kronfeld és Barker, továbbá Klein és Dobkowszky. Azonban tudomásunk szerint senki sem végzett olyan rendszeres vizsgálatokat, mint Kollath, egyenesen azzal a céllal, hogy a betegség korai szakát és fejlődését az állkapcson tanulmányozza. A Calcipot D-vel végzett kísérletekről is több ízben olvastunk fogorvosi szaklapokban; ilyen pl. Diener (rachitogen táplálékkal együtt adta), Schröder, Winkler, Elsen és Dressen munkája. Winkler, aki a Calcipot D-t röntgenkontroll mellett adta, azt a következtetést vonja le kísérleteiből, hogy a Calcipot D a rachitis megelőzésének legértékesebb szere. Dressen Calcipot D-vel kezelt eseteiben a fejlődés kielégítő, a fogzas rendes volt és a fertőzésekre való hajlam csökkent. Diener szerint a Calcipot D erélyes antirachiticum, a fehér patkányok angolkórját biztosan gyógyítja. Schröder is nagyrabecsüli a szert, de szerinte még többet ér a friss, fiatal, velőt tartalmazó csontok őrlése útján nyert természetes készítmény. Már most megemlíthetjük, hogy megfigyeléseink szerint a Calcipot-D, mint az állkapocsrachitist megelőző gyógyszer nem bizonyult tökéletesnek.
